Bardoly István szerk.: Mednyánszky László feljegyzései 1877–1918 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/5)
Mednyánszky László feljegyzései, 1877-1918
Bakos István Velence, Fehér megye, zseni. Pálffy 329 téri kaszárnya. Jöttünk együtt a Zugligetről villanyoson, volt két évig tejeskocsis, központi tejcsarnok. 1907. december 15. Budapest, Budakeszi út Édes drága fiacskám, édes Bálintkam, mindenem, lelkem. Sokféleképpen alakul az életem folyása, csak egy marad változatlan, szeretetem hozzád, hűségem hozzád, édes tiszta lélek. Minden törekvésem oda irányul, annyira tisztulni, hogy hozzád érdemes legyek. Szolgálni akarlak, mindig, örökké. Most egy fiatal, jó ember sorsán aggódom, egy kedves ember ez az én betegem. 330 Te is megszeretted volna, te végtelen jó, édes fiam. 1907. december 15. Buda, Kelenhegyi út Pista szükségét fogja nemsokára érezni a szisztematikus tanulásnak (2-3 hónap után), 2-3 hónap után ez értelemben kell néki írni. 331 in Zuchthaus war?" (Enigma, No 24/25, 2000. 244.) [Id. III. melléklet] Mednyánszkyt meghatalmazottja, Platthy György ügyvéd képviselte. (Ld. «903. jegyzetet) Lehet, hogy az ügyvéd egy per lehetőségével nyomást akart gyakorolni Wolfnerre, mert 1917. november végén azt írta Mednyánszky Pálmainak, hogy „Ma kaptam értesítést, hogy a perfelvételi határnap december 7-ikére van kitűzve. V. Alkotmány u N 14 I emelet ajtó 4 lesz a tárgyalás." (Enigma, No 28, 2001. 139. - téves dátummal közölve.) A per elmaradt, mert Mednyánszky - állítólag Maróü Géza építész és Kláber Gyula festő hatására - visszavonta szándékát a szerződés felbontására, s Wolfner József 1918. május 28-án felmentette őt a szerződés hatálya alól. A tárgyalások folytatói, az ügyvédek, a szerződés megszűnéséről, azaz Mednyánszky szabad rendelkezéséről képei értékesítését illetően, azonban nem tudtak. (Budapest Főváros Levéltára, VII.2.C. 365/1920 és VII. Ld. 4038/1922. - Platthy György vallomása.) Az örökösök és a Singer és Wolfner cég között több éves hagyatéki per vette kezdetét 1920. május 20-án, melyben az alperes család a Singer és Wolfner céggel 1914-ben kötött szerződés visszamenőleges hatályú megsemmisítését kérte - Mednyánszky szenilitására hivatkozva -, valamint a kiadónál található hagyaték átadását és 200.000 korona megfizetését. A per a Magyar Királyi Kúria 1924. március 19-én hozott ítéletével zárult, melyben a szerződés megszűntét 1918. május 28-ában állapítják meg. A bíróság Mednyánszky szenilitását nem találta bizonyítottnak az 1914-es szerződés megkötésekor, így elvetette a szerződés visszamenőleges hatályú megsemmisítésének kérését. Egyben ítéletében megállapította, hogy a Singer és Wolfner cég „a felperes báró Mednyánszky László szorultságát ki nem használta, károsodást elő nem idézett, sőt a szerződés báró Mednyánszkyra előnyösnek volt tekinthető. [...] a szerződésnek hatályon kívül helyezése csak azokra a képekre vonatkozik, a melyeket báró Mednyánszky László a szerződés megszüntetése napjáig a felperes cégnek még át nem adott." A tárgyalások pedig: „csak a régi szerződésből származtatható igények békés elintézésére és egy újabb szerződéses viszony létrehozására irányuló kísérletnek tekintendők", [ld. melléklet IV.] (Wolfner Józsefről: Rubinyi Mózes: A magyar könyv mesterei: Wolfner József. Magyar Grafika, 1930. 354—355.; [Lyka Károly]: Wolfner József. Magyar Művészet, 8. 1932. 47.; s. g. [Supka Géza]: Két egyetemi hallgató nekivág az életnek. Literatura, 1935. 91-94.; Gál György Sándor: Atlantisz harangjai. Budapest, 1982. 17-26., 91., 113.; Fáim Anna: írók, költők, törzshelyek. Budapesti-Negyed, 1. 1993. 162-165.; Enigma, No 24/25, 2000. 212-249.; Enigma, No 34, 2002. 105-137.) Ld. még Utószó. 29 Ma Budapest II. Bem tér, itt volt a Gróf Radetzky-laktanya. 330 Horváth Jani kocsislegényről van szó, akit több éven keresztül Mednyánszky gyógykezeltetett a Budakeszi tüdőszanatóriumban, dr. Okolicsányi Kuthy Dezső egyetemi magántanárnál. Horváth Jani kocsislegényről, Mednyánszky védencéről van szó. Ld. még a 155. jegyzetet. Súlyos tüdőbajos volt, akinek ápolásáról, 1915-ben bekövetkezett haláláig, folyamatosan gondoskodott. Wolfner Józseffel 1914-ben kötött szerződésében kiköttötte, hogy havi apanázst folyósítsanak neki. (Enigma, No 24/25, 2000. 130., 147., 151., 167., 169.) Mednyánszky 1919-ben bekövetkezett haláláig havi rendszerességgel támogatta a családot. 331 Talán Farkas István (1887-1944) festőművészről, Wolfner József fiáról van szó, aki Mednyánszkyt tekintette egyik mesterének. „Mednyánszky szívesen vitte magával vakációs napokon erdőbe, mezőre, ahol tanulmányokat festett a szabad természetben. Egy-kettőre fiatal pártfógoltja is rákapott. [...] a legnagyobb hévvel rávetette magát a legkomolyabb festői tanulmányokra. Már Mednyánszky is rászoktatta erre." (Lyka Károly:
