Bardoly István szerk.: Mednyánszky László feljegyzései 1877–1918 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/5)
Mednyánszky László feljegyzései, 1877-1918
1896. február 16. hétfő, Vác Vácon tegnap óta. Reggel korán ébredtem, az első benyomás melankolikus és mégis kellemes volt. (fiatalkori emlékek f) azután kimentem az udvarba, minden fehér volt, pelyhedzett a hó, különös volt ezen fehérség, első szürkületkor, búcsúztam a Nyuliéktól 185 kívül, és elindultam [A következő lap hiányzik.] 1896. február 16. hétfő, Vác Amit ma mint haladást megéreztem, előre is azon öntudatra ébredés, hogy mennyire éreztem mindig a briliáns színeket, és hogy mily könnyen adhatok majd kifejezést ezen érzéseknek az új technikai segédeszközeimmel, hófehérre grundírozott 186 deszkák és vásznak segítségével. Tervezet. Először is egész erővel meg kell kezdeni a munkát. Ehhez pénz kell, munka úgy beosztandó, hogy a nagy kép mellett több kisebb kép fog festetni, ezen célból megint száz forintot kell keríteni. [1896. február 16. Vác] La poésie du Soleil. 167 Ma olvastam Pierre Lotitól „La Désert" 1 ** gyönyörű leírások, a kelet színpompája, a száraz levegő és a melankolikus átlátszóság, mint egy kihalt égitesten. A napnak melankóliája, az átlátszóság, mely hasonló a vég eljegesedéséhez. 185 Kurdi Bálint (1860-1906), alias Nyuli. Vácon született, szülei - akik 1852-ben házasodtak össze - földművesek, ő pedig foglalkozása szerint hajós (fuvaros). Édesapja id. Kurdi Bálint, édesanyja Szijjártó Mária. Testvérei: 1.) Mária (1855-1935) - Mednyánszkynak „Mari", „Mari húgod" - férje: Ősz Kurdi Pál (1855—1927) - Mednyánszkynak „az öreg Pali" -, akivel 1875-ben esküdtek. Házasságukból két gyermek született: l.a.: Teréz (1876-?), kinek férje volt CsereklyeJános (1870-?). l.b. Ősz Kurdi Bálint (1884-1925), akit Mednyánszky „a kis Bálint"-ként emleget. 2.) Pál (1863-?) huszár, Mednyánszkynak „Pali", „Palikám". 3.) Lajos (1867-1903), Mednyánszkynak „Lajos öcséd" - felesége Együd Júlia (1871-1947). Kisvácon laktak a Fő utca 22-ben. Kurdi Bálint Mednyánszky életének legmaradandóbb, legbensőségesebb társa. Mednyánszky Kurdi Bálinttal 1881-ben, a bécsi Rudolf laktanyában ismerkedett meg, egy Herbacsek nevű katona ismerőse révén. Viszonyukról így írt Kállai Ernő: „Ismeretségük a következő évben folytatódott, ahol Kurdi Bálint a Fő utcai Nyúl-kaszárnyában hátralevő idejét szolgálta. Lehet, hogy erről a kaszárnyáról nevezte el Mednyánszky Kurdi Bálintot bizalmasan Nyulinak, de az is meglehet, hogy a jóbarát szelíd lénye indokolta ezt az elnevezést. [...] Kurdi hozzátartozóit, akik fuvarosok voltak, mint 'derék, kedves, becsületes embereket' nagyon a szívébe zárta. [...] Kurdiékat többször elkísérte fuvaros útjaikon, éjszakánként együtt táborozott velük az országutak mentén vagy egy-egy útszéli csárda udvarán." (Kállai 28.) Nyuli 1906. december 23-án, fiatalon halt meg egy súlyos tüdőgyulladásban, s Vácon, a református temetőben helyezték örök nyugalomra. Mednyánszky később sírkövet állíttatott neki és sírhelyet is vásárolt magának mellette, végakarata volt, hogy ott temessék el. Nyuli iránti szerelmének másodvirágzása ekkor veszi kezdetét és nem is ér véget, csak a művész halálával. 1906-tól Mednyánszky minden naplójegyzete fohász a halott társhoz, akit szellemi értelemben vezetőjének tekint. Kurdi Bálint felesége Rózsa Erzsébet, „Erzsike", római katolikus, akivel a tahitótfalusi templomban tartották esküvőjüket 1885. január 21-én, majd 42 éves korában, két évvel férje halála után, hozzáment Csereklye Lajos, 49 éves, ref. molnárhoz, de néhány év múlva otthagyta. A Kisvácon igen elterjedt Kurdiak - 16 különböző Kurdi családról van szó - nagy számban haltak meg tüdőbetegségben, s gyakorta házasodtak egymás közt. (Jakus Lajos: A váci Kurdi család 450 éves múltja. Vác, 1996.) Kurdi Bálint „fekete báránynak" számított s számít ma is a családban, ahogy kapcsolata Mednyánszkyval, s annak „jellege" sem maradt ütök Vácon. 186 alapozott 187 A nap költészete. 188 Pierre Loti (1850-1923) francia író, szinte az egész világot beutazta, élményeit számos regényben és útleírásban örökítette meg. Említett könyve 1895-ben jelent meg Párizsban és a Sínai-félszigeten tett utazását örökíti meg benne. Több műve magyarul is napvilágot látott. Érdekesen ír korabeli népszerűségéről Ferenczy Valér. (Ferenczy 109.)
