Bardoly István szerk.: Mednyánszky László feljegyzései 1877–1918 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/5)

Mednyánszky László rövid életrajza

Mednyánszky László rövid életrajza Mednyei és medgyesi báró Mednyánszky László 1852. április 23-án született Beckón (Trencsén vármegyében) a Mednyánszky család birtokán. Édesapja Mednyánszky Eduárd (1823-1895), aki Görgey Artúr mellett volt parancsőrtiszt az 1848-1849-es szabadságharc idején, édesanyja Szirmay Marianna (1823-1883). Apai nagyszülei Mednyánszky József (1789-1868) és Richert de Vhir Eleonóra, anyai nagyszülei Szirmay Boldizsár (1793-1856) és felesége, Sturmann Mária (1799-1831). Mednyánszky koraszülött volt, gyenge egészségű, így szülei semmi megerőltető elfoglaltságot nem engedélyeztek számára. Hét évvel később megszületett húga Mednyánszky Margit (1858-1937). A család 1856-ig élt Beckón, majd az anyai nagyapa halála után, megörökölve a nagyőri kastélyt és birtokot, felújíttatták azt, és 1862-ben végleg átköltöztek oda. Mednyánszky magántanuló volt, s ebben a késmárki evangélikus líceum tanárai és diákjai (Fürész Ferenc, Justh Antal és Wéber Rudolf) voltak segítségére. 1864/1865-ben Nagyőrre érkezett Thomas Ender, az idős bécsi tájképfestő, aki egy rövid ideig rajzolni tanította Mednyánszkyt, s Bécsbe visszatérve antik szobrok gipszmásolatait küldte a fiúnak, s az arról készült rajzokat korrigálta. 1867-ben került a gyermekek mellé nevelőnek egy Bozsena nevű, lengyel származású nevelőnő, aki Düsseldorfban tanult néhány évig festészetet. Sokat mesélt Mednyánszkynak ott töltött éveiről, és a nagy lengyel festőről, Matejkóról, akit személyesen is ismert. 18 éves korában, amikor kellene, Mednyánszky nem teszi le érettségijét. A család 1870-ben - édesanyja megromlott egészségi állapota miatt - a Genfi-tó melletti Montreaux-be megy, ezzel egy időben Mednyánszky a zürichi polytechnikumba szeretne felvételt nyerni, bizonyára édesapja nyomására, aki maga is erősen érdeklődött a műszaki tudományok iránt. Miután a vizsga nem sikerül, Solothurnba megy, ahol Dölinger tanárnál készül az újabb felvételire. 1871 februárjában ízületi csúz támadja meg s a badeni gyógyfürdőkben keres enyhülést. Ekkor hullik ki a haja - valószínűleg fejtífusztól. Mednyánszkyt - miután beöltötte 20. életévét - behívták katonának, de csak mint érettségizett szerezhetett jogot az egyéves önkéntességre. Az érettségire ezért hirtelen szükség lett, amelyet Mednyánszky Miskolcon tett le 1872. szeptember 24-én. Végül októberben mint alkalmatlant kiszuperálták Bécsben. A család közben látogatást tett édesanyja barátainál, Mednyánszky keresztszüleinél, Erdődy Nepomuk Jánosnál (1794-1879) és feleségénél gr. Raczinski Teréziánál (1820-1909), akik a horvátországi Bajnski Dvorban (Várasd megye) éltek. A grófnő maga is amatőr festő volt, s Mednyánszkyval rendszeresen járták a természetet és akvarelleztek. Valószínűleg itt dőlt el, hogy Mednyánszky beiratkozhat a müncheni képzőművészeti akadémiára, amire 1872. november 1-én sor is került. Családja ez időben a Genova melletti Pegliben bérelt villát. Mednyánszky Münchenben először Alexander Stráhuber (1814-1882) osztályábajárt. Az oktatás az 1873 tavaszán kitört kolerajárvány