Bardoly István szerk.: Mednyánszky László feljegyzései 1877–1918 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/5)
Utószó
az, hogy a bizonyosan a Wolfner-Farkas-gyűjteményből származó Mednyánszky-művek között több olyan is található, amely el van látva a Pálmai-féle hagyatéki bélyegzővel. Lehetséges, hogy közvetlenül az örökösöktől vásároltak, amikor a Szépművészeti Múzeumban letétbe helyezett anyag felszabadult.) Mednyánszky naplójegyzeteinek kiolvasásai, tervezett és megvalósult kiadásai A feljegyzések első kiolvasója tehát dr. Halmay Jenő posta-osztálytanácsos volt, aki azokat 1920-1922 között dolgozta fel. Hogy a család miért szorgalmazta kiolvasásukat, arról semmi biztosat nem tudunk, feltételezhető azonban, hogy a hagyatéki perrel kapcsolatban reméltek álláspontjukat megerősítő információkat. A naplók azonban semmi olyat nem tartalmaznak, amely perbeli álláspontjukat erősítette vagy bizonyítékként számításba jöhetett volna, viszont amit tartalmaztak, arról akkoriban jobb volt hallgatni. Nem véletlen, hogy a per folyamán egyszer sem történik hivatkozás a Mednyánszky-család részéről olyan információra, amely esetében a feljegyzéseket jelölték volna meg bizonyítékként. Arról sem tudunk semmit, hogy miért adták a noteszeket később dr. Hisz Sándornak és hogy a dr. Halmay Jenő által készített kiolvasások eredeti kézirata hogyan és miért került végül Rózsaffy Dezsőhöz, a Szépművészeti Múzeum igazgatóőréhez, a naplószövegek másik feldolgozójához. Lehet, hogy Pálmai József, de az is lehet, hogy Hisz Sándor vagy özvegye révén, hiszen a fentebb idézett Hisz Sándorné által írt levélből tudható, hogy Rózsaffy már 1922 óta foglalkozott a noteszekkel sőt azok már jóval az ajándékozás előtt a Szépművészeti Múzeumban voltak. A Halmay-féle kéziratot ugyanis Rózsaffy Dezső leánya dr. Granasztói Pálné született Rózsaffy Lucy ajánlotta fel megvételre 1976. szeptember 7-én 3 Mednyánszkylevéllel együtt a Magyar Nemzeti Galériának, amely azt meg is vásárolta. 17 Hogy Rózsaffy használta a kéziratot, azt az is bizonyítja, hogy Rózsaffy és Halmay kiolvasásai között nincs átfedés. Rózsaffy Dezső (1877-1937) művészettörténész, festő, aki Münchenben tanult Hollósynál, majd dolgozott Párizsban, Nagybányán és Szolnokon, a Szépművészeti Múzeum Magyar Művészeti Adattárának vezetője volt. Elek Artúr írta róla: „finom profilú arca, meggörnyedt alakja, halk hangja és szelíd mosolya mintha előttünk lenne". 18 Rózsaffyt, aki kiváló publikációival oly sokat tett a magyar művészet franciaországi megismertetéséért, amit 1930-ban a Becsületrend lovagi fokozatával ismertek el, 19 a tudós kíváncsiságán túl talán a teozófiával kapcsolatos, Mednyánszkyval oly közös érdeklődése is vezette, hogy huzamos ideig foglalkozzon a naplószövegek átírásával, sőt publikálásának tervével. Hiszen főszerkesztője volt a Teozófia című folyóiratnak és jó viszonyt ápolt a hasonló érdeklődésű gödöllői művésztelep alkotóival. Mint azt Granasztói Pál írja visszaemlékezéseiben: ő és felesége, a rendkívül színes egyéniségű Goncharoff Olga festő „teozófiával kezdtek foglalkozni, vegetáriánusok lettek, általában hajlottak a szektariánusságokra." 20 Hagyatékában fennmaradt naplókiolvasá17 Magyar Nemzeti Galéria, Adattár, dr. Granasztói Pálné 1976. szeptember 7-én kelt levele és Pogány Ö. Gábor válasza. A kézirat az Magyar Nemzeti Galéria, Adattár, ltsz. 1953/1977 alatt található. A kézirat azonban legalább három jól elkülöníthető kéztől származik és biztos, hogy Halmay Jenőn kívül más is foglalkozott a kiolvasással. Ezt tanúsítja egy bejegyzés is: „Következik 81. könyv Halmay bácsi írásával. 1920. szeptember 6. Bandi" - uo., III/83. 18 Elek Artúr. Rózsaffy Dezső emléke. Újság, 1939. április 23. 6. 19 Vayer Lajos: Rózsaffy Dezső (1871-1937). Művészettörténeti Értesítő, 27. 1978. 84-86. w Granasztói Pál: Vallomás és búcsú. 3. kiad. Budapest, 1976. 39.
