Bardoly István szerk.: Mednyánszky László feljegyzései 1877–1918 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/5)
Mednyánszky László feljegyzései, 1877-1918
És én maradjak vissza egyedül! Már egész besötétedett, mire visszatértem Atyusékhoz. Ott ültünk mindnyájan, csak te, te hiányoztál !! Egy idő múlva átmentünk hozzátok, tégedet megnézni. Már a koporsóban feküdtél az asztalon! 1916. december 23. este, Bécs Máma Sobieski utcai műtermemben végigéltem délután mind ama szomorú eseményt, amely épp ma délután 10 esztendővel lejátszódott Vácon, Kurdi Bálint barátom házában. Ismét lesújtott, minden földi törekvést nevetségesnek tüntetett fel. A fájdalom természetes és mennél mélyebb, annál inkább tisztít. Minden földi iránt el kell tompulni, hogy minden magasabb iránt felébredhessünk! Csak a nagy fájdalom ébreszthet föl egy magasabb életre. A földiekkel meg kell küzdeni, de ezen küzdelem nem a végcél, csak előkészítés nagyobb küzdelmekre nagyobb célokért, minden ami múlik, egy bizonyos bánatos érzést kelt. Erről le kell szokni, mert minden ami múlik, vissza is tér. Fejlődésünknek az ideje sem egy, sem tíz év, de ennél igen-igen sokkal több, sok-sok élet. Egy nap magába merülés minden külső munka nélkül lesz kívánatos. Jelenlegi törekvésem a művészetben sok tanulással és fejlődéssel jár. Ha céljaim elérhetetlenek, legfeljebb úgy járok, mint azok, akik aranyat akartak csinálni, ez ugyan nem sikerült, de igen sok hasznos felfedezéshez vezetett. 1916. december 25. Bécs Édesjó cimborám, fiam, vezérem,jó lélek, Nyuli. Ma is veled vagyok, és lélekben kísérlek ki a temetőbe. Akkor nagy hó esett, ma eső esik. 1916. december 31. vasárnap, Bécs Édes, drága cimborám, barátom, fiam, vezérem, tisztajó lélek, Nyuli! Ma éjjel telik le a 10. évforduló halálod után. Ma este jött ide Ulrich, aki Floridsdorfban szolgál, mint népfelkelő. Egyszerre nagyon megtört. Magamat látom benne, nálam is a lélegzés kezd nehezen menni. Két és fél éve mindenféleképpen éltem, de mégsem olyan rosszul és fárasztóan, mint rendesen a műteremben. Igen gyakran gondoltam és gondolok halálodra. Kissé keveset haladtam befelé, annyira külső életet éltem. Te, édes, drága Bálintkam, téged viszontláthatni, akkor örömmel mondanék le az életről, hisz ez már kezd nagyon terhes lenni. Ez éjjel még 2 képet kell befejezni, újévi ajándékok, talán le sem fekszem majd az éjszaka. 1917. január 13. szombat, Bécs Ma séta holdvilágnál 7 ! /2-ig reggel, azután a műterembe mentem, dolgoztam Szobicska és a generális új képén. Jött 200 k John ezredestől, mosásba küldtem a fehérneműt. Délután dolgoztam 4 1 / / 2-ig, jött Ulrichné, megrendeltem szerdára ezen gyanús teremtést, este járkáltam. Holnap ismét sétálok délelőtt, ha szép idő van, jövő héten elmegyek az orvoshoz. Most ismét kell a legnehezebb feladatok megoldásához látni, új anyag gyűlt össze.
