Bardoly István szerk.: Mednyánszky László feljegyzései 1877–1918 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/5)

Mednyánszky László feljegyzései, 1877-1918

A halastó északi párkányán végighaladtam, aztán délnyugatnak fordultam a kis oldalon. Ezután lefutottam és a fűzfák között átugorva a hótól telt árkon végighaladtam azon párkányon, mely az ezen réten levő tavaszi áradást kelet felől határolja. A gyermekek, kik a gyárból jövet láttak az országúton gyalogosan magok előtt haladni, nem foghatták, hogy mit keresek a halastó párkányán és végképp csodálkoztak, midőn amegett eltűnni láttak. Az előtavasz érzülete hatalmasan mutatkozik, s az út olvadó nagy hótömegeivel igazán fölötte festői tárgyakat nyújt. A kútból vizet merítő lány, azután egy pózna segítségével, melynek végéhez egy kis veder van erősítve. A lány veres szoknyás, bocskoros, ingujjban, hajadon fővel, a táj körülötte hótól van ellepve. [1878. február-március, Nagyőr] Délelőtt, midőn az atelier-ből jöttem, haliám, hogy (J) kisfia igen beteg. Klein orvosért küldtem, ez el is jött, s igen veszedelmesnek találta a gyermek állapotát. Feljött és teázott nálam. Elmenetele után dolgozni mentem atelier-ba, azután Traugott-tal

66 a gyárba mentem, apja körülvezetett. Lakásukon is voltam, mely tiszta és barátságos. Visszajövet tanulmányozhattam a havak különféle színeit. (Franz volt nálam, igen komolyan intettem, hogy ne tegyen balgaságot.) Estve vacsora után egy kissé olvastam, sakkoztam.

67 Fél lOV^-kor elmentem (J)-hez nézni, hogyan van a gyermek. Amint beléptem, láttam, hogy ég a függőlámpa, Manschen ült a beteg gyermek mellett, ott ült egy széken J anyja. János a földön elaludt volt. Mihály fivére az ágyon feküdt és szintén elaludt volt. A két asszony beszélgetett. Miután odajöttem egy félórával, a gyermek jobbnak látszott. A beszéd folyt egyről-másról, az öreg Dindáné nyugodtabbnak látszott, habár kevés reményt mutatott, míg a fiatal anya nagy félelem és korai remények között látszott osztva lenni. Éjfél előtt felébredt Michel, 1 óta tájban (J) is felébredt, s részt vettek a beszélgetésben. 2-3 óra tájban azonban a gyermek mindig rosszabbul kezdé érezni magát, feszült figyelemmel kísértük mindnyájan az állapotát, mely minduntalan rosszabbodott. A két asszony, de különösen a szegény anya kétségbe esve volt. (J) is tartotta vissza könnyeit s az egész mindig meghatóbbá, de igazán szomorúbbá lett. Végre a szegény kis lény görcsöket látszott kapni, mialatt forrósága nőttön-nőtt, minden új roham a végső pillanat lehetett, s én eltávoztam, nem tudván és nem akarván ezen végső halálharcnak tanúja lenni. Tán csalatkoztunk, tán holnap javulásáról kapok hírt. Ezen reményben fekszem le. Midőn kijöttem ezen szobából, hol annyi megható látvány egészen összerázott, különös benyomást tett rám a hűvös (nem hideg) borús éj hófoltjaival s fekete földfoltjaival, melyek a távolban egy különös színben összefolytak. Az öreg Siebenbrodt. Mindjárt fölébredtem után haliam, hogy János gyermeke igen rosszul van. Felöltözködtem. Menk levelét expediáltam, s Jánoshoz mentem, kivel szülei is voltak. A szegény gyermek igazán nagyon rosszul volt, s minden reménnyel fel kellett hagyni. Mindemellett még egyszer küldtem Klein doktorért, ki el isjött, de semmi reményt sem mutatott. 66 Traugott Chorschelt, Mednyánszky nagyőri tanítványa, akit gyakran említ korai naplóiban. Később Bécsben volt katona, s ott is élt. Apja a nagyőri fonóüzemben volt gépvezető. 67 Mednyánszky szenvedélyes sakkjátékos volt. Vázlatkönyveiben, noteszeiben több sakktábla, illetve sakkjáték-állás rajza található. Csók István is megemlíti, hogy rendszeresen sakkoztak. (Csók 83. és ld. még a. 156. jegyzetet)