Bardoly István szerk.: Mednyánszky László feljegyzései 1877–1918 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/5)

Mednyánszky László feljegyzései, 1877-1918

1916. május 13. [Budapest] Édes, drága, jó cimborám, barátom, vezérem, tisztajó lélek Nyuli!!! Tegnap szombaton állt be a fordulat, a javulás, kissé jobban kezdett a munka haladni. Az orosz fronti lövészárkokat nyaggattam pénteken és tegnap szombaton. Az elesettekkel is kezdtem ismét foglalkozni. Estefelé kimentem a Podmaniczky utcai kávéházba,

831 esett, hideg volt. Kávéztam és indultam befelé a városba. Azután eszembejött, hogy talán jobb lesz ismét egyszer a Ligetbe menni, felültem egy városligeti kocsira és kimentem. Az állatkert, Ős-Budavára etc., a Hungária útra mentem. Régi emlékek kezdtek ébredni. Azon kerthelyiség mellett elmentem, amelyikben egyszer együtt voltunk édesjó mindenem. Mentem tovább a távol múlt befolyása alatt kissé szomorúan. Elértem azon kis korcsmához, amelyben szoktam volt minden délben egy jó levest fogyasztani azon télen, (amelyet sok év előtt a Ligetben töltöttem), vajas kenyeret és egy pohár jó bort kaptam, csöndesen ültem, merengtem, néztem ki az alkonyba, két rokkant katona iszogatott a szomszéd asztalnál. Ez volt a fordulópont, összefolyt a múlt a jelennel, és a múlt adott erőt a tapasztalatokban gazdag jelennek. Ismét egész lényem birtokában voltam. Elmentem a Csömöri útig, eszembe jött azon szomorú tavaszi séta, amelyet egy vasárnap tettem 1907-ben Újpest felé és azután vissza az öreg Tofflerrel. 3—4 közt jöttünk vissza az Óvoda utcai műterembe, ahol azután sirattalak. Akkor is kissé esős volt, a bokrok rügyezni kezdtek, minden új életre ébredt, csak te nem, te édes jóság, te már nem voltál közöttünk. Ezek voltak tegnapi gondolataim, eszembe jöttek drága halottak és az én eltűnt fiatalságom. De mindebből fokozottabb életerőt éreztem, ti meg nem haltatok, a múlt is csak látszólag múlt, mindez csak egyes része az örök életnek. Gestern ist der Tod gestorben,

8

''

2 amint ezt Lewison oly szépen megírta, ébredünk az örökkévalóság öntudatra. A Csömöri úton átmentem a vasútvonalon, azután balra a Szent László út felé, már sötétedett, a Szent László út szögletén ott találtam még a barátságos kis kocsmát, bementem, tormásat ettem, ittam hozzá egy fél pohárral, és ismét vissza kerültem a Ligetbe. Most már siettem hazafelé, még 10 óra előtt érkeztem haza. Máma van a te napod, máma jól haladt a munka, sok jó megoldást találtam. Innen az ablakból látom a Naszályt, odatéved minduntalan sóvárgó tekintetem ama szép kis temető felé, amelybe oly korán költöztél. 1916. május 21. vasárnap, Budapest Édes drágajó cimborám, barátom, fiam, tisztajó lélek, Nyuli!!! Itt ülök új műtermemben és nézem a szép Naszályt, azt a szép hegyet, amely látott születni, növekedni, fejlődni, szenvedni és meghalni!!! Azt a hegyet, amely jelzi, őrzi sírodat a szép, csöndes váci temetőnél. Nagyon szerettem és mindig ezt az egyet, azt a tájat!! Üresen hagytad számomra a napokat. Sokat dolgozom, jövök-megyek, de nincs köszönet benne, árva maradtam mind eme sok mindenség között. 831 Ebben az időben három kávéház volt az utcában. A 8. szám alatt az István király, a 37. szám alatt az Egyetértés és a 63. szám alatt a Magyar Király. 832 Tegnap meghalt a halál.