Bardoly István szerk.: Mednyánszky László feljegyzései 1877–1918 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/5)

Mednyánszky László feljegyzései, 1877-1918

A tél tele volt a legszebb hangulatokkal, ifjúságomra emlékeztetett gyakran, különösen Szepességire, Nagyőrre. Most ismét közeledem, lelkileg is közelebb leszek hozzád, mert bensőségesebb létet élhetek majd, mint most. A folytonos mozgás és külső megfigyelés kissé elvont belső világomtól. 1916. március 27. Gorodistye Édesjó cimborám, barátom, fiam, vezetőm, tisztajó lélek, Nyuli! Ezen hét sok munka közt folyt el. Tizenöt vázlatot csináltam, ezek közül 4 lett kész, ezenkívül 10 kis képet akvarellíroztam. Ezen dz lapra jött a menü (a trónörökösnek rendezett vacsorára). Toffler excellenciás még kap egy képet. Továbbá befejezendő még Ferenczi főtörzsorvos úr arcképe és még egy más arckép. Azután kellene még megcsinálni a két excellenciást és ezután schluss. Két arcképet elvégeztem és átadtam, a Papp főhadnagyét és az oberintendánsét. Különben hamar múlott az idő. Közbe-közbe magamba térek, édesjó barátom és akkor reád gondolok, aki már rég nem jársz ezen a földünkön. Hozzád térek vissza, hozzád menekülök mindig, mikor már nem bírom a sok rosszat, a tejóságod boldogított életedben, a tejóságod vigasztal halálod óta is, hozzád méltóvá akarok lenni, úgy vágyódom gyakran ki hozzád a váci temetőbe, arra a szép csöndes temetőre. 1916. március 27. Gorodistye Máma akartam ismét a lövészárkokba menni, de az idő rém rossz volt. Otthon dolgoztam, délelőtt jött Burger százados (vezérkar), ott volt 12-ig, azután dolgoztam a két excellenciás arcképén. Délután Ferenczi második arcképén. Félöttől fél 7-ig aludtam, azután felmentem a menázsiba. Öt arckép lesz most kész és ezzel megyek. A financiális kérdés meg van oldva, most még a Kriegsarchiv dolgait kell elintézni. Több dekorált altiszt és közlegény és néhány lövészárok meg üteg. Az áprilisi kiállításra kellene valamit küldeni. Ostrau? Ott néhány arckép? Itt körülbelül egy 7 alatt kész lehetek. A feldolgozandó anyag elég változatos, de idő kell, reménylem májusban lesz ismét kiállítás. 1916. április 5. [Gorodistye] Ma mentem el 7 órakor Gorodistyéből. Gyönyörű tavaszi nap, kék ég, délnyugati szél. Gorodistyéből Pszaracsertóig kocsin, Csávossyval, rendkívül kellemes utazás volt, sok fiatalkori emléket ébresztett bennem. Szelíd halmok, itt-ott kis tavak, olvadt hóból eredők. Az általános barna-sárga-szürke tájképet régi hómaradványok tarkítják. Egy túllőtt úton haladunk, ellenséges golyók esetleg oda lecsapódhatnának, a sok nyírberek között feltűnnek a drótakadályok, meg egy ballon, ezek nélkül az ember el sem tudná hinni, hogy itt mily szomorú dolgok történnek. Átmentünk két nagy orosz falun, kissé hasonlítanak a mi felvidéki falvainkhoz, csak még egyszerűbbek, minden fából van. Az ég tökéletesen felhőtlen, de nem kemény, mert fúj a déli szél.