Bardoly István szerk.: Mednyánszky László feljegyzései 1877–1918 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/5)

Mednyánszky László feljegyzései, 1877-1918

1915. december 18. , Podmaniczky utca 67. Budapest™ Édes, drága cimborám, barátom, fiam, vezérem, tisztajó lélek, Nyuli! Fel-fel kavarog körülöttem a földi szenny, kellemedenné téve ezáltal az életet. Olyankor ügyelek, magamba szállok és érzem, hogy még mindig nem bírtam ezen nyomasztó légkörből kiemelkedni!!! Csak ha reád gondolok, csupán ha hozzád, felejthetlen emlékedhez menekülök, nyerem vissza bizalmamat! Amint az életben, úgy halálod óta emléked is vígasztal, erősít a küzdelemre. Küzdeni fogok és akarok mindaddig, míg hozzád nem fogom magamat méltónak érezni. Tegnap, december 17-én szombaton jöttem reá, hogy lefixírozott szénrajzra akvarellezni is lehet. 1915. december 23. Budapest Ma voltam Vácon. A temetőre érkeztem 2 Vs órakor délután. Ott voltam 3 óráig a sírodnál. Azután elmentem Palihoz, későbben Kovácshoz Palival együtt. Pali elkísért a őVí-órai gyorsvonathoz. Búcsúztunk, de maradtam, túl volt tömve. A zsolnai vonattal jöttem vissza. Pestről Vácra gyönyörű volt minden, kevés hó, minden legkisebb talajforma finoman volt megrajzolva. A téli vetés hosszú sorokban zöldül ki a fehér hóból (néhány 0 fagypont alatt). 10-én jöttünk Belgrádból, azóta dolgozom. 1:) Eredmény: fixírozott szénrajzok, akvarell és pasztellek alapul. 2:) Rajzban látható határozott vonal, akvarell és pasztellek alapul. 3:) Festésnél: a:) pasztell, b:) akvarell, c:) olaj, látható vonások, vagy határozott színfoltok. A sima készség (fotográfia) nem művészi. 1915. december 25. vasárnap, Podmaniczky utca 67. Budapest Édes, drágajó cimborám, barátom, fiam, vezetőm, tisztajó lélek, Nyuli!!! 23-án nagyon megnyugtatott, hogy nálad lehettem. Éreztem, hogy ismét egyszer több napot Vácon kell töltenem. Este túl zsúfolva voltak a vonatok. Sokat dolgozom és gondolok terád. Sírod mellett a szép csöndes temetőben nyugodt a lelkem. 1916. január 9., Podmaniczky utca 67. Budapest Édes, drágajó cimborám, barátom, fiam, vezetőm, tisztajó lélek, Nyuli!!! Sok mindenféle különös helyzetbe jutottam rövid időn belül. A látszatok világa körülvett tarka szárnyaival, belementem a játszmába, benn is feledkeztem volna magamat elveszteni. Tegnap este kijózanító gondolatok jöttek, máma más alakban folytatódtak. 78r> Mednyánszky Belgrádból hazatérve szabadságra ment. Budapesten Wolfner műteremről gondoskodott számára a Podmaniczky u. 67-ben. Néhány napot Bécsben töltött 1916. januárban, s akkor írta egy levelében, a bécsi helyzetről, illetve új budapesti műterméről: „Szabadságomat meghosszabbították kérésemre, mert nem jól érzem magamat. Beállott a hideg, szenet semmi áron nem kaphatok. [...] Pepi szeretné, hogy Budapestre jöjjek, de odavaló műtermem rettenetesen magas, a lift mindig rossz és nékem most a lépcsőmászás nagyon nehezemre esik, fűteni pedig éppenséggel nem lehet, a kályha ugyan nagyon szép, de füstölög, (a házban valamennyi) valami építési hiba oka ennek. Különben is inkább itt maradok a háború tartama alatt, itt legalább megtud az ember időre mindent, mikor lehet hová rándulni és hol mikor lesz kiállítás". {Enigma, No 28, 2001. 120.)