Bardoly István szerk.: Mednyánszky László feljegyzései 1877–1918 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/5)

Mednyánszky László feljegyzései, 1877-1918

A fentebb felsorolt V. pont bővítése I. A magyar birodalomban lakó népség fele magyar, a másik fele túlnyomó többsége szláv; csekélyebb része német. A szláv lakosság oszlik tulajdonképi szlovákra, ruténekre, oláhokra, szerbek és horvátokra. Ezen nemzetiségek huzamos ideig magyar honpolgároknak vallották magukat. Az újabb időkben támadt meghasonlás okai. 1:) A nemzetiségi érzet növekvő ébredése Európában. 2:) A magyar nyelv késő fejlődése. 3:) A némely birodalomban politikai célból rendszeresen szított bizalmatlanság a nemzetiségek között. 4:) A szomorító anyagi állapotaink. II. A panslavismus, mint neve is mutatja, a nagykiterjedésű szláv nemzetiségek egybeolvasztását célozza. Ez által a magyar birodalomra nézve felborító hatással bír, a lakosság szláv részének egy az országon kívül levő központhozi fűzése által. 2:) Terjedése A panslavismussal Magyarországban a déli és délkeleti részekben találkozunk először, itt azonban még nem tiszta formában. Kénytelen lévén a szűkebb értelemben vett oláh, szerb és horvát érzelmekhez alkalmazkodni. Későbben, de tisztult, tömörebb formában jelenik meg az északi szláv lakosság között, hol nincs oly sok külön érdek által korlátozva. III. Magyarország geographiai helyzete Magyarország morva, lengyel, rutén, oláh, szerb és horvát elemekkel határos , melyek egy része független államok lévén vonzó erővel bírnak a hason nyelvű magyarországi szomszédokra. ÍV. A magyar nemzet eddigi magatartása ezen tényekkel szemben. A történetből tudjuk, hogy Magyarország századok óta egyenetlen erőkkel küzd szomszédaival létéért. Ennek következménye, hogy a külpolitika minden nemzetiségi belkérdés elhanyagolásával az egyedüli fontos létkérdésnek tartatott. V. A fennemlített tényezőkből háramló veszélyek 1:) a nem magyar ajkú, különösen a szláv népség elidegenülése a közös hazától 2:) a magyar nyelv mindinkább szűk területre való megszorítása Budapest, 1948. 8-12.; Rátz Kálmán: A pánszlávizmus története. [1941] Budapest, 2000. 200-279.; Lackó Mihály: Grünwald Béla: Az új Magyarország. Történelmi Szemle, 28. 1985. 293-294.) Mint azt húga írja visszaemlékezéseiben: „László azt vélte, hogy hathatósan csakis egy társadalmi ellenakció segíthetne. E munkában Grünwald Béla képviselő támogatta. Sokat járt-kelt ez ügyben, főleg Pozsonyban indított akciót, ahol protestáns papokat neveltek." (Czóbel64.) Valószínűleg e munkával kapcsolatosak sárospataki feljegyzései is. Található hagyatékában egy boríték 1881-es bélyegzővel. [SNG 20A3] Erre később ráírta: „Sugho Mihály - protestantizmus és panslavismus könyve." Sughó Mihályt nem sikerült azonosítani, viszont evvel a címmel jelent meg: Felvidéky [Thébusz János]: Protestantismus és panslavismus. Budapest, 1882. c. könyve. Thébusz János (1837-?) zólyomi evangélikus esperes volt Grünwald Béla mozgalmának egyik oszlopos tagja, aki ezt a művét is az evangélikus egyházban egyre nagyobb teret nyerő pánszlávizmus ellen írta.