Bardoly István szerk.: Mednyánszky László feljegyzései 1877–1918 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/5)

Mednyánszky László feljegyzései, 1877-1918

Épp fél három volt mikor utolsó sóhajod elszállt, szívverésed megszűnt, csak az maradt köztünk, ami mulandó. Kétségbe voltam esve, nem értettem egészen. Pedig éreztem, és ez tartott vissza a legvégsőtől, hogy közöttünk nem szakadt meg véglegesen minden. Éreztem, hogy én ezután is a tiéd vagyok és hogy szolgád lehetek a jövőben a nagy szenvedések árán is. Derengett bennem azon tudat, hogy kettős kötelességem lesz ezután lelkileg tisztulni és minden önzés fölé emelkedni, hogy szívem méltó lakása lehessen édes, szent emlékednek. 1913. augusztus 17. Beckó Édes, drága cimborám, barátom, fiam, vezérem, tisztajó lélek, Nyuli! Eső, szomorú az idő, víz, víz mindenütt. Tekervényes utam ismét idehozott édes, jó mindenségem. Dolgozom szorgalmasan, de sajnos még mindig nem vagyok hozzád méltó, még mindig a gyöngeség! De érzem, hogy mégis haladok, habár lassan. Az irántad érzett szeretet adja nékem a szükséges erőt a szellemi, lelki újjászületéshez. Hozzád méltóvá lenni és a te szolgád lehetni életem célja. 14 nap óta festek alakokat, természet után, különösen fejeket, az utóbbi napokban áradási motívumokat (a Vág). Két probléma érdekel: (W) alakokban kifejezve és a folyó víz. 1913. augusztus 19. csütörtök du. 3 óra, János-hegy, Budapest Holnap kell ezeket csinálni: 1:) irányban bükkfák, tölgyfák, köd 2:) típusok 3:) Arad hatások.