Bardoly István szerk.: Mednyánszky László feljegyzései 1877–1918 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/5)

Mednyánszky László feljegyzései, 1877-1918

légy elnéző hibáim iránt, iparkodom minél előbb hozzád méltó lehetni, a te őszinte, hű szolgád leszek. Múlt vasárnap történt meg először 6 év óta, hogy délután nem kerestelek fel lelkemben. Fáradtan és álmosan várakoztam az ötórai gyorsvonatra Pesten, a nyugati indóház közelében. Betértem 2 kávéházba, olvastam, néztem az álommal küszködve 4-ig, akkor bementem az indóházba és ott kávéztam, jártam fel és alá nézve a szerbeket, akik nyilván készültek haza a háború miatt.

653 Bécsbejövet volt két érdekes útitársam. 1912. november 15., a Rudolf laktanya melletti kis kávézóban, Bécs Edes, drágajó cimborám, barátom, fiam, vezetőm, Bálintkam, tisztajó lélek, Nyuli! Hozzád jövök édes jóság, itt közel azon helyhez, amelyen ismerkedtünk, oly jól érzem magam, mintha a 81 én csak egy nap lenne. Oly jól, oly tisztán emlékszem ama reám nézve oly szerencsés percre, amikor a sors minket együvé hozott. Sok küzdelmen mentünk keresztül azóta, te lettél az én vigaszom. Most egyedül állanék itt ismét, ha a halál elválasztott volna minket. Nem, nem vagyok egyedül, a tied vagyok, a te hű szolgád vagyok és maradok. 1912. november 16., Sobieskigasse 4/a, Bécs Édesjó cimborám, barátom, fiam, vezetőm, Bálintkam, tisztajó lélek, Nyuli! Drága jóság, te reményem Jótevőm! Ismét hozzád fordulok, hozzád menekülök. Tiszta szép lelked volt támaszom életedben, és támaszom most, hogy egyedül maradtam, miután te, édes, elköltöztél az életből. Gyönge voltam, nem bírtam fölemelkedni, gondadan voltam, elhanyagoltam mindazt, amit magamban átadni kellett volna. Jöttél, boldoggá tettél, általad ismerkedtem mindennel, ami szép és jó az önzetlen szeretetben. Elhagytál bennünket, nagy bánatomból fakadt egy hatalmas vágy, hozzád közeledhetni. Hozzád közeledni, akárhol is vagy; szerető hű szolgád lenni és soha tőled el nem válni. Ezen nagy, erős vágy ád nékem erőt; akarok és fogok tisztulni, méltóvá akarom tenni szívemet arra, hogy emlékezetednek méltó szentélye legyek, hogy igazán a tiednek érezhessem magamat, hogy a te szolgád lehessek. Ma együtt voltunk Pálmaival, igazi magyar, igazi hazafias gondok egyesítettek minket. Helyzetem még mindig elég súlyos, de kétségbe nem esem, hisz mi mindez a földi apró gond? Mindezt komolyan venni nem szabad. Hisz mi az örökkévalóságban vagyunk, csak tégedet kell megtartanom, tégedet, akivel Isten kegyelméből megismerkedtem, akit meg nem érdemeltem. A tied most és mindig. 1912. november 24. vasárnap, Bécs Azon szomorú érzések, amelyeket Törökország nagy bajai bennem keltenek, gondolkodásra késztetnek. 1912 októberében kezdődött az ún. első Balkán háború.