Bardoly István szerk.: Mednyánszky László feljegyzései 1877–1918 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/5)
Mednyánszky László feljegyzései, 1877-1918
sejteni, hogy miként szolgáljalak. Hisz szívem leghőbb vágya tégedet szolgálhatni, érted, ha kell szenvedni, de erre készülni kell, tisztulni, erősödni kell, hogy méltó szolgád lehessek akárhol vagy te tiszta, jó lélek. A nagy szeretet amelyet irántad táplálok, az az önzetlen nagy szeretet, amelyre te tanítottál, erőt fog adni nékem arra, hogy minden akadályt legyőzzek! ! 1912. szeptember 15., Sobieskigasse 4/a, Bécs Édes, drága, jó barátom, fiam, vezérem, tisztajó lélek Nyuli! Szeptember elsejétől fogva sok érdekes fordulat, belső életemben virradni kezd. Hiszem és reménylem, hogy közeledem hozzád. 1912. szeptember 29., Sobieskigasse 4/a, Bécs Édes, drágajó cimborám, ismétjavult a helyzetem, gondolataimon kezdek uralkodni. Nem engedem meg magamnak, hogy valamin haragudjak, vagy hogy bármi kihozzon sodromból. Reménylem és hiszem, hogy nemsokára használható szolgád leszek, bárhol is vagy barátom, fiam, vezetőm, Bálintkam, tisztajó lélek, Nyuli! Élni ugyan még kell, mert tisztulni kell még sok mindenféle haszontalanságtól, de azért a rögtöni halál nem érintene kellemedenül. 1912. szeptember 29. vasárnap ¥23, Sobieskigasse 4/a, Bécs Édes, drága, jó cimborám, barátom, fiam, vezetőm, Bálintkam, tisztajó lélek, Nyuli! Úgy látszik, sorsom kissé jobbra fordul. Erőm érezhetőleg gyarapodott. A külső rossz befolyások ellen megtanultam védekezni, oly dolgok, amelyek iránt még nagyon érzékeny voltam 8 nap előtt, ma már nem bántanak. A hosszadalmas szenvedés mégis használt, most már reménylem a nagyobb fizikai fájdalmakkal szemben nem leszek gyönge. A művészetben is nagy javulás állt be!! Mind ezen kedvező körülményt arra fogom használni, hogy mennél elébb szabaduljak az anyagiaktól és hogy élhessek magamnak és egészen legyek a te szolgád. 1912. október 6. vasárnap, Sobieskigasse 4/a, Bécs Édes, drágajó barátom, cimborám, fiam, vezérem, Bálintkam, tisztajó lélek, Nyuli! Hozzád járulok, egész szívemet hozom, a te hű szolgád akarok lenni. Ki akarok emelkedni a tévedések zűrzavarából, hogy tisztult lélekkel lehessek a tied. Az utolsó időben kissé haladtam, ma ismét átéreztem, hogy mennyire semmi mindaz, ami után évekig törtem magamat. Csupán te maradtál, a te áldott emléked és az a nagy szeretet, amelyet szívemben ébresztettél. Ez a szeretet tisztítja meg lelkemet, ez a szeretet nem tűr maga felett semmi gyarlóságot. Ma már hála Istennek kezdek látni, nem félek semmitől, és ha még itt-ott kívánok valamit, ez csak a régi rossz szokásnak maradványa. A valamelyes régi gyöngeség erőt akar rajtam venni, csupán reád gondolok, te szeretettjóság és máris elmúlt minden baj.
