Bardoly István szerk.: Mednyánszky László feljegyzései 1877–1918 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/5)
Mednyánszky László feljegyzései, 1877-1918
hold, mint a te lelked, mindjárt eszembe is voltál édesjó Nyuli, szívem, reményem, jótevőm, boldogságom. Tegnapi itt voltam 1 l-ig este, de még csak nagyon kevés eredménnyel. Ma azután rájöttem a dolog nyitjára és tényleg kedvező fordulat állt be. Egy hete ilyenkor még Beckón voltam, szobámban töltöttem Vi órát és igyekeztem közeledni hozzád édes, tiszta, jó lélek. Azután voltam még Jankánál, búcsúztam Mari háziasszonytól és mentem Vágújhelyre, onnan 5 óra 30 perckor Bécsbe. Útközben is többnyire veled voltak gondolataim, mivel másodosztályt nem volt hely, a kalauz betett az I. osztályú kocsiba, ahol aztán egyedül maradtam egész Bécsig. Ma is szándékozom kissé kimenni, oly szép az idő, édes jóság, kint még inkább vagyok veled, mint idebent. Hisz minden virág, minden új levél a fákon, minden, minden, ami csak szép a természetben, reád emlékeztet. 1912. április 29., Sobieskigasse 4/a, Bécs Édes, drága cimborám, barátom, fiam, tisztajó lélek, Nyuli! Érzem, hogy virrad, nem tudom, hogy mit jelent ezen érzés, talán javul és tisztul helyzetem, vagy talán közeledik a nagy nyugalom? Egyet tudok, hogy mindig a tied leszek, a te szolgád, édesjó Bálintkam, halálomig és azon túl. Kérem Istent, hogy adjon hozzá észt, hogy miképpen szolgálhadak legjobban ott, ahol vagy. Te voltál a jótevőm életedben, hogy őszintén igyekszem tisztulni, az utolsó nagy eseményre készülni, ezt is neked köszönöm. Itt ezen életben, azzal igyekszem szolgálatodra lenni, hogy folytonosan reád gondolok, hogy folytonosan törekszem emlékezetedet magasra tartani. Kérlek, add tudtomra, ha idelent még kívánsz valamit, hűségesen meg fogom tenni. Talán nem rossz reád nézve, hogy idelent valaki végtelenül szeret és mindenben szenvedésre kész, ha ezáltal irántad való hűségét bizonyíthatja. Talán egyszer méltó leszek hozzád, és akkor közelebb juthatok tisztajó lelkedhez. 1912. május 3. péntek, [Bécs] Édes cimborám, barátom, fiam, tisztajó lélek, Nyuli! Ma nagy szerencsében részesültem 2-3 óra közt. Olvastam „Licht auf den Weg" 639 és Hartmann egy könyvét és egyszerre világosan kezdtem látni. 1912. május 5. vasárnap, Sobieskigasse 4/a, Bécs Édes, drága cimborám, barátom, fiam, tisztajó lélek, Nyuli! Édes jóság, nagy szerencsében részesültem pénteken, május 3-kán. Olvastam délután kissé pihenésképpen „Licht auf den Weg" szép könyvet, azután „Unter den Adepten" Hartmann M<> gyönyörű könyvét. Egyszerre csak fölvillant előttem az, mit oly régen keresek. Megláttam magamat egész tökéledenségemben és helyzetemet, élhetetlenségemet, mindazt a kicsinyes bizantinizmust és szükségtelen komplikációkat, amelyek között vergődtem évek óta. A sok ügyeskedés és tekintet, az egyszerű nyílt szó helyett. 639 Mabel Collins (1851-1927), teozófus, Blavatsky egyik tanítványának híres könyvéről van szó: Licht auf den Weg. Leipzig, 1904. 540 Franz Hartmann: Unter den Adepten. Leipzig, 1901. A teozófía egyik alapműve. Ld. a 444. jegyzetet.
