Bardoly István szerk.: Mednyánszky László feljegyzései 1877–1918 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/5)
Mednyánszky László feljegyzései, 1877-1918
Holnap Pestre megyek a szegény Janihoz, azután eljövök hozzád a szép, csöndes váci temetőre. Tegnapelőtt este oly közel éreztem magamat hozzád, szívem annyira túlárad fájdalomtól és boldogságtól. 1912. február 3. este, Bécs Édes, drága,jó barátom, fiam, tisztajó lélek, Nyuli! Ma reggel a Rudolf kaszárnya mellett. Téli éjszaka, tarka, csillogó reflexek a vízben. 1912. február 10. szombat, Budapest - Csongrád Édes, jó cimborám, barátom, fiam, tisztajó lélek, Nyuli! Ismét magyarok között vagyok. Múlt vasárnap Bécsben voltam, holnap nem tudom, hol leszek. Szegény Janikám dolgát valahogy rendeztem, most majd megyek szegény, beteg Piroska Istvánt meglátogatni. Az a mi emberünk, tiszta, jó lélek, ha ismerted volna, megszeretted volna. Feszty Árpád szép kiállítását láttam. 623 Varga Istvánt meglátogattam. Szép zöld téli vetés hóval, barna hócsíkokkal a határ ködbe vész, barna földcsíkok. 1912. február 11. Budapest Édes, cimborám, barátom, fiam, vezetőm, tisztajó lélek, Nyuli. Most jövök éppen Csongrádról, ahol Piroskát látogattam meg. Nagyon beteg szegény, ezt az embert nagyon megszeretted volna, ha ismerted volna. Most készülök Bécsbe, édes, jó egyeden lelkem, Bálintkam. Vácon átutazva látni fogom a szép, csöndes református temetőt, látni fogom a követ, amely eltakar tégedet, és amely kő alatt nyugodni szeretnék. Úgy szerettem volna Vácrajönni, ha csak lehetett volna. Reménylem, hogy néhány hónap múlva szabadabb leszek, és emlékednek élhetek. Ma és tegnap néhány óra alatt átéltem az egész Alföldet. Tegnap esős, olvadásos hangulatban, ma meg napos, erősen színes hangulatban. Szerettem volna ott időzni, nézni és érezni, de még nem lehet, így is azonban meglehetősen beletekintettem eme tündérvilágba. Igyekezni is fogok mindezt lehetőleg értékesíteni. Piroskával megbeszéltünk sok vallásos dolgot, érdekes ezen szegény fiúnak lelki élete. Jót tett nékem ez a tiszta fölfogás, úgy éreztem, mintha te hallgattad volna láthatatlanul eszmecserénket, édes jóság. Hiszem, hogy örömed telt benne, mert te mindent megértettél, ami jó és szép. 1912. február 17. Sobieskigasse 4/a. Bécs Édes, drága cimborám, barátom, tisztajó lélek, Nyuli! Édes, drága jóság. Múlt vasárnap ilyenkor Pesten voltam Csongrádról jövet. Ott egy kávéház csöndes szögletébe vonulva közeledtem hozzád, te reményem jótevőm. Vácra 623 Feszty Árpád gyűjteményes kiállítása 1912 januárjában nyílt a Nemzeti Szalonban. Húgának írta 1912. február 29-én Bécsből „Pesten voltam, hogy meglátogassam szegény beteg Janimat és megnézzem kedves Tigriskénk kiállítását. Szép képeket állított ki és kissé rendbe szedte magát, szegény Tigriskénk." (Enigma, No 24/25, 2000. 146.) A kiállítás nem váltotta be Feszty várakozását és a szorult anyagi helyzetben lévő, adósságokkal terhelt festőnek áron alul kellett képeit eladnia.
