Bardoly István szerk.: Mednyánszky László feljegyzései 1877–1918 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/5)
Mednyánszky László feljegyzései, 1877-1918
Ilyen bizonytalanságban eszmél fel az ember, ilyenkor lesz öntudatossá előtte minden földi dolog és érdek semmissége, hiúsága. Kevés az, amire lehet mondani, hogy Biztos, Változatlan, csakis a legbelsőbb életünk világából eredő dolgok ezek. Te voltál, vagy és maradsz reményem, vigaszom, támaszom, te édes, te egyeden tiszta jó lélek, Nyuli. A te jóságos tekinteted, amelyet olykor-olykor világosan érzek, bevilágítja, besugározza magányos útjaimat. Gyakran megtántorodom gondjaim súlya alatt, ha a te lelkedet nem érezném közelemben, ha nem érezném, ha nem tudnám, hogy te létezel, épp úgy, mint halálod előtt. E hó 23-án voltam nálad a szép, csöndes váci temetőn. Borús, esős volt az idő. Vácon háltam a Curia Szállóban, ahol azon borzasztó első éjszakát töltöttem halálod után, sok-sok érzelem gyötört, éreztem, hogy még mindig gyönge vagyok, hogy még hozzád méltó ma sem vagyok, éreztem, hogy a földi gondok még mindig fogva tartják lelkemet, jóllehet tudom, hogy ezek mindvégig csak üres kísértetek, csak a képzelem szülöttei, mint minden a földön. De kétségbe mégsem estem, tudom, hogy küzdeni kell mindvégig, hogy jussomat nem hagyhatom, hogy ez az élet csak egy készülődés a további nagy útra. Hit, szeretet és remény, ezen hármasság vezéreljen rossz és jó időben, hogy nemsokára méltó legyek hozzád és akkor talán elnyerlek és te magadhoz fogsz fogadni tiszta, jó lélek. 1912. január 20. vasárnap, délután 2V2 óra, Nussdorf Edes, drága cimborám, barátom, fiam, vezérem, tisztajó lélek, Nyuli! 2 nap nehéz vajúdás után ma ismét kissé nyugodtabb vagyok. Igazi lázálmaim voltak éber állapotomban. Az erőltetett munka, a sok gond majdnem beteggé tesznek. Még ma akartam Pesten lenni, hogy helyváltoztatásban találjak enyhülést, ma azonban már reggel sokkal nyugodtabb voltam. Felmentem dolgozni, 2 megoldás sikerült, amelyeket tegnap este kicsiben megrajzoltam, este 9-kor. Féltizenkettőkor a két változtatást helyesnek láttam és abbahagytam a munkát, lent ebédeltem házmesteréknél és kijöttem a szabadba kissé helyrehozni idegeimet. Ezen utolsó hét úgy hiszem kisegített nagyon-nagyon kellemetlen helyzetemből. Az elutazást most február 2-ára vagy 3-ára halasztóm. A nagy képek közül legalább az egyiknek kell elkészülnie mielőtt Budapestre megyek, a várható kombinálgatásoknál kell egy reális alap, amelyre hivatkozom. Ha nincs meg a kívánt kvantitás, legyen meg a kvalitás, ezzel reménylem többre megyünk. Edes, drága jóság, tiszta, jó lélek, a mai napos idő és az én tisztultabb, nyugodtabb hangulatom bátorságot ad hozzád közeledni, a te tiszta légkörödbe. A múlt napok zavaros lelkiállapotában nem mertem volna behatni. Csak ami tiszta és jó, közeledhetik hozzád, hozzád, édes Bálintkam, aki egész életedben oly jó, oly tiszta voltál, oly derült, mint az újhold sarlója. Éltető fiatalság, nyugodtság és jóság sugárzott szemedből s minden szavad csak növelte ezen jó hatást. Most, hogy ismét kissé rendbe hoztam érzelmeimet és gondolataimat, meg vagyok róla győződve, akármi érjen is ezen életemben, nem veszítem el többé önmagamat. A te emlékezeted, a te szereteted azon horgony, amely erőssé és ellenállóvá tesz engem, akármi is következzék. Egyetlen vágyam annyira javulni és lelkileg minden önzéstől megszabadulni, hogy hozzád méltóvá legyek, hogy hozzád, te egyetlen reményem, közeledhessek.
