Bardoly István szerk.: Mednyánszky László feljegyzései 1877–1918 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/5)
Mednyánszky László feljegyzései, 1877-1918
15 nagy 16 egész 3 olaj vázlat (Róma) 23. J. 9. darab 13... darab összesen 1911. december 3., Sobieskigasse 4/a, Bécs Édes, drága cimborám, barátom, fiam, vezérem, tisztajó lélek, Nyuli. Vége felé közeledünk, egy súlyos év merül el nemsokára a múltak tengerébe. 5 év előtt az idő fájt már, beteg voltál édes, jó mindenségem, de még nem sejtettem, hogy milyen csapás fog érni. 3 borzasztó hét következett azután rettegés és remény közt. Azután a mély gyász. A gyász, amelyben az egyetlen vigasz egykor hozzád közeledhetni ama tiszta világba, amelyre még érdemetlen vagyok. Még mindig rabja vagyok a látszatnak, gondjaim vannak, gondjaim, még tartok ettől-attól én, aki hozzád akarok emelkedni, de azért mégis győzni akarok, hogy hozzád méltó lehessek a nagy napon. 1911. december 10., Sobiekigasse 4/a, Bécs 598 Édes cimborám, barátom, fiam, tisztajó lélek, Nyuli! Valahányszor közeledem hozzád tisztábbnak, kevésbé gyarlónak érzem magamat, minden gondom, igyekezetem más irányba terelődik, minden, ami mulandó elveszíti fontosságát előttem. Az anyagiakkal csak annyiban törődöm, amennyiben mások iránti kötelességem. Bárcsak már egészen, egészen emlékezetednek élhetnék. Ma 5 esztendeje még betegágyadnál virrasztottam, remegés és remény között, figyeltem lélegzetedre és imádkoztam, hogy állapotod jobbra forduljon. A sors másképp akarta, itt hagytál minket édesjó Bálintkam. Nekem még itt kellett maradnom, mert még nem voltam méltó arra, hogy tégedet kövesselek oda, ahova a te tiszta, jó lelked költözött. Itt vagyok a küzdelmek közepette, felfelé, ki ezen tökéleden állapotból, amely szánalmas és nevetséges. Szenvedek, de belátom, hogy szenvedni kell, csakis a szenvedés által lazulnak meg azon kötelékek, amelyek lekötnek és csak nyomorgók. Te édes, tisztajó lélek, te és emlékezeted adod nékem a szükséges erőt, hogy kétségbe ne essek. Küzdeni akarok, hisz kétségbe esnem nem szabad, hisz érzem, hogy valami felsőbb erő istápol minket szegény földi lényeket. Azt a nagy szerencsét, hogy veled találkozhattam az életben, meg kell érdemelni. Hozzád méltóvá akarok lenni, a te szolgád akarok lehetni, te reményem, mindenem. 1911. december 16. szombat este 9 óra, Bécs Ma 6 órakor küldtem 19 képet Pepinek Budapestre. Az utolsó 10 nap igen tanulságos volt, rendkívül megerőltettem magamat, és mint ilyenkor szokott, most is felette 598 A Brestyánszky Ilona által tévesen 1911. december 10. alatt közölt feljegyzések valójában az 1907. május, vasárnapi feljegyzések folytatásai. {Mednyánszky 1960, 78.)
