Bardoly István szerk.: Mednyánszky László feljegyzései 1877–1918 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/5)
Mednyánszky László feljegyzései, 1877-1918
Megnéztük a képeket. Hétfőn sürgönyöztem Beckóra, és írtam Pestre. Megnéztem a Hagenbundot, és elmentem Augartenbe. Ott gyönyörű dolgokat láttam, amelyek reménylem alaposan kisegítenek a csávából, amennyiben a vízproblémát egy egész új oldalról tüntetik fel. Este voltam a Rudolf kaszárnyánál, édes jóság. Különben is természetesen mindig érted élek, te egyetlen vigaszom e sivár életben. Vácon Pali sógorod, Mari nénéd, a kis Bálinttal (öcséd) és Kovácsékkal maradtam rendes érintkezésben. Erzsit láttam november 1-én sírodnál, édes, drága jó lelkem. Boldogtalan, mert emlékedhez nem maradt hű. Sok bajom van édes jóság, de e nélkül úgy látszik nem lehetek, de folyton nő bennem az erő és lassan-lassan ki kezdek emelkedni a földi tévedések tömkelegéből. Mindinkább szabadnak kezdem magamat érezni. Eletem tévedései, reményei, rettegései, kívánságai mosolyra késztetnek, nagyon is komolyan vettem a játékot. A tied vagyok, a te szolgád akarok lenni, drága jó lélek Nyuli, az örökkévalóságban. Még néhány munka vár reám, meg sok-sok felesleges, megszokott képzet terheli lelkemet. De mindjobban tisztul a láthatár és mindama képzelt, örökölt vagy önalkotta korlát tűnő félben van, mint megannyi nyomasztó ködkép. Gyakran csodálkozom, hogy ilyen öreggé kellett lennem, mielőtt megértettem ezen magától érthető dolgokat!! Pedig a nagy természet ilyesmit súgott már régóta fülembe. Csak szép és múló benyomásoknak tartottam a hangulatokat, pedig ezekben volt az örök igazság! A természet szemlélete volt fő foglalkozásom legfiatalabb koromtól fogva, ez volt életem tartalma. Később megzavart az emberekkel való érintkezés, mikorra harmincéves lettem, már meglehetősen elvesztettem egyensúlyomat. Ekkor jöttél te, édesjó Bálintkam, te tisztajó lélek, Nyuli, és ismét kiderült egem, ismét megtaláltam önmagamat. Hoztál valami maradandóbbat, valami tartalmasabbat életembe, ami bennem még jó volt, öntudatra ébredt, kezdtem öntudatosan küzdeni mindama kártékony gyom ellen, amely már-már elkezdte nyomni igazi énemet. Mindezt és még sok mást hagytál nékem szegény vándornak útravalóul a nagy útra. Az, hogy az életben veled találkozhattam, oly nagy szerencse reám nézve, hogy adósod maradok mindörökké. [1911. december] Tájképek 1) Ocsad, (tollrajz) 2) Sztrecsnó, (tollrajz) 3) tölgyerdő, (Jásza), 589 (ceruza) 4) Akvarell, Taormina 5) patak füzekkel, (tollrajz) 6) sziklák, (Árva), (tollrajz) 7) régi kertajtó, (Beckó) 8) Csorbái út, 590 száraz fa, (tollrajz) Jaszenová (Árva m) Csorba-tó, Magas-Tátrában.
