Bardoly István szerk.: Mednyánszky László feljegyzései 1877–1918 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/5)

Mednyánszky László feljegyzései, 1877-1918

gátak által kis öblök keletkeztek, melyeknek homok és parti növényzet az átlátszó vízzel együtt az egésznek különös kellemes [hangulatot] kölcsönöz. A nap tisztán sütött, igen boldognak éreztem magamat. Gondoltam péntekre, s különösen azon hatás foglalkoztatott, melyet (J)-on

lfi láttam a vízből kijövet. A napvilág derengő ezüst fénye és a még igen csillogó gyertyaláng, mely az árnyékokba valami különös meleget és átlátszóságot hozott. Este Poprádra kísértem szülőimet. Egy különös szép effektet láttam. Asszonyok és gyermekek a lekaszált mezőről szedegették az ottmaradt kalászokat. A nap le volt nyugodva. A tarló színezete igen meleg és világító volt, melyen az alakok igen erős színekben emelkedtek ki. Különösen egy vénasszony tűnt nékem fel, ki karja alatt tartott egy csomó kalászt és fején sötét kendő, szoknyája sötétkék, lajbija barnássárga, ingujjai fehérek, az itt-ott látszó blúz mély és világító. Az ég hátul már egész az alkony színezetét öltötte volt fel. A csillagok pompásak voltak. Egy hatás (a:) narancsos sárgás napnyugat utáni, (b:) igen hideg és sötét felhő (c:) zöldes kékesszürke, szinte igen világító, (d:) országút, meleges szürke, valamivel sötétebb a felhőnél, (e:) fű, dudva, zöldes, sötétebb az útnál, (f:) a fák egész bitumos'

7 melegek és átlátszóak, az egész képben a legsötétebb részek. Péntek Reggel sétáltam a borház körül, azután mentünk a kinti pavilonba reggelizni, onnan a vasúthoz. (Reggel felmentem azon dombra, hol azelőtt azon mérleg állott, melyen a fuvarosok, különösen vasat hordó szekereknek, kellett portékájukat megméretni. Mikor Véber

18 úrral voltam Poprádon (abszencia),

19 még teljes használatban volt ezen mérleg. A dombocska, melyen állott egy kis faház, melyet a szekerektől esőben látogatva egy letaposott és lenyomott kis tért képzett két feljárattal. Akkor felrajzoltam a ház formáját, mert az egész (J)-re nézve, mély benyomást tett rám. A nap szürke volt. Ma ezen helyet alig ismertem meg, csak a kis faház és a domb általános formája és fekvése emlékeztetett múlt benyomásokra, sem a mérleg, sem egyáltalában a hely nem használtatik az elébbi célokra és egészen be van burgonyával ültetve. A feljáratnak kezdetét még sejteni lehet. Kellemetlenül hatott reám ezen hely megváltoztattatása, mely helyre egy bizonyos kegyelettel emlékeztem. Mennek a napok, hónapok, évek, elillan minden nyomtalanul, csak bizonyos költői pillanatok maradnak mindig friss emlékezetben. Ezek az egyetlen el nem veszendő kincsek, melyeket múlt lételünkjelenünkre hagy. Poprádról hazajövet mellettem ült egy késmárki ember, ki azelőtt Salamonéknál volt. Késmárkon vettem papírt, egy kerti kést (J)-nak és rajzónokat. 16 Dinda János (P-1904), a nagyőri kocsis fia, a kastély egyik szolgálója, Mednyánszky egyik bensőséges ifjúkori barátja. Általában csak monogramjával jelöli feljegyzéseiben: J, (J). Megismerkedésük idejére utal egy 1917. március 24-én kelt feljegyzése: „fiatalok (J) is köztük, úgy, mint előttem 14 éves koromban feltűnt." 1 aszfalt, szurok, aszfaltfesték, sötétbarna 18 Wéber Rudolf (1843-1912 után). Poprádon született, Eperjesen és Pesten végezte gimnáziumi tanulmányait. Három évig, 1867/1870 között Mednyánszky nevelője volt Nagyőrön. Később Párizsban és Berlinben tanult, majd a budapesti evangélikus gimnázium tanára lett. 1912-ben vonult nyugalomba. Rendszeresen publikált történeti tanulmányokat, cikkeket és könyveket. (SzinyeiJózsef. Magyar írók élete és munkái. 14. Budapest, 1914. 1450-145 coll. - Malonyay 23. hibásan közli nevét) 19 iskolai óra mulasztása, hiányzás