Bardoly István szerk.: Mednyánszky László feljegyzései 1877–1918 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/5)

Mednyánszky László feljegyzései, 1877-1918

4:) Egy gyönyörű színű táj (Albrechttől) 513 5:) Egy zöld kép, meg fák, álló víz 6:) Egy fenyőerdő, napos kék éggel 7:) Két görög tájvázlat [1909. június 16.] indóház, 12 óra dél, Szombathely Édes, drága cimborám, barátom, fiam, tisztajó lélek, Nyuli! Ma oly utat teszek, oly vidéken, amely vidéken eddig nem utaztam. Édes jóság, minden egyes benyomást szeretnék veled közölni, te édes vezetőm, reményem, hisz én mindent, mindent neked akarok tenni és érted, és ha engedni fogod, ha egészen megtisztulok, talán veled, de mindig néked és érted. 1909. június [16. és 20. között], Tómörd Édes, drága cimborám, barátom, fiam, tisztajó lélek, Nyuli! Az utolsó tapasztalatok után kétségtelennek látszik, hogy természet után kell dolgozni ismét. Itt találtam olyan tájmotívokat, amelyek megújíthatják, felfrissíthetik tőkémet. Most egészen másképp látom a dolgokat, oly természetszerűen oldódik mind ama probléma. Ezt különösen a bécsi kiállításoknak köszönhetem, még sohasem volt annyira szükségem arra, hogy jó piktúrát lássak, és még sohasem éreztem a képnézés hasznos voltát. 1:) A természet után dolgozni. 2:) A jelen képekbe a tapasztalatokat felvenni és felhasználni. 3:) A mozgás problémáját megoldani. Pestre menni, idejönni minden szerszámmal. 1 hétig dolgozni természet után, azután Pesten a képeket bevégezni. Azután meg úgy berendezni a dolgot, hogy nagyobb tanulmányokat csinálhassak kint, természet után. A jelen ambícióm és érzésem a zöld szín különféle árnyalataival. 1909. június 20. Tómörd Édes, drága cimborám, barátom, fiam, tisztajó lélek, Nyuli! Szerda este óta itt vagyok Tömördön, drága jó mindenem, rokonoknál,

514 jó rokonoknál, kissé kipihenhetem magamat, azután vissza kell mennem Pestre, azután eljövök hozzád, édes jóság, a kis váci temetőbe. Küszködöm eleget, hisz az élet nékem sem termett csupa rózsát, de szívesen elviselek mindent, tudom, hogy kell szenvedni, tudom, hogy a szenvedés tisztít, és hogy akkor majd méltóbb lehetek hozzád, te jó, tiszta lélek. 1909. június 22. V2 7 reggel, Tómörd Gyönyörű reggel, rád gondolok édes barátom, cimborám, fiam, Bálintkam, Nyuli, te mindenem, vezetőm, reményem, tisztajó lélek. Milyen szép volna az élet, ha te még közöttünk időznél, édes. De hiszen nékem itt vagy, mindenütt látlak. Tégedet szolgálhatni, ez az egyedüli vágyam. Ma hagyom el Tömördöt, igen szerettem itt lenni. 513 Kari Albrecht (1862-1926) német festő Herbst c. képe szerepelt a kiállításon. 514 Ld. a 464. jegyzetet.