Bardoly István szerk.: Mednyánszky László feljegyzései 1877–1918 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/5)

Mednyánszky László feljegyzései, 1877-1918

Északi szél, napnyugat, sötétkék és piszkos-sárga felhők. A havas hegy finom, átlátszó félhomályban, kissé kékeszöldes, elöl a hó világosabb, melegebb, országút, kocsma, néhány sötét födél és bokor. Azon bizonyos félelmes esd hangulatok télen, hóolvadáskor, amikor valami fenyegetni látszik. Beckói nagy kert. Júniusi délelőtt, mikor vihar van közeledőben, még süt a nap, de már gyülekeznek a nagy felhők. Hóolvadás, kék ég, sok pára, füstölögnek a födelek, csöpög mindenütt az olvadó hó a födelekről, az úton is pocsolyák, süt a nap. Azon délelőtt, mikor Nagyőrön a faluba menet megpillantottam (J)-t, lefele mentem a hídhoz, vele találkoztam. Esős, napos reggel a Schwarzbachnál, a nyáj. A Tátra félig felhőkbe burkolva. Augusztusi délután, napos, de kissé fáradt, melankolikus. Égerfák a patak mentén, (hűvös szellő), az északi éghajlat melankóliája. Azon melódia „Die Himmelslust",

491 napos, őszi dél, kissé (Berzéte) hangulat. Czorsztyn. Nagyőri kert, oldalvilágítás. Délelőtti, déli, ősszel, János lent kaszált. Langewald, krókusz. Hófoltok, kissé szürke hangulat, de a nap egy kissé melegített délelőtt. Szürkés, violás, sárgás. Délelőtti séta Rox felé, tavasz, meleg, napos idő, déli szél, nagy tavasz, felhők, a Tátra színes és közelinek látszó. Langewald, április délelőtt, krókusz. Azon holdvilágos ég, mikor (J)-t találtam a Poprádon túl, legeltetett, kissé ködös, híves est volt, a hold elölről világított meg mindent. Azon este, mikor (J)-től búcsúztam, holdvilág, fény és árnyak váltakoztak. Júniusi éj, hajnal a beckói vár megett. Melankolikus est a beckói kertben, a zöldek különösek a bágyadt szürke éggel. Azon éj, amikor visszajöttem a Ziegenhals alatti kis erdészlaktól AA, éjjeli csónakázás a fiatal erdőkerülővel. Már egy kissé hajnalodott. Est előtt, minden bronz. Holdvilág a nagyőri istállóban (J) ült az ágyán. A nagyőri istálló reggel felé, holdvilágnál. Átkelés a riesdorfi hegyen télen, kilátás a Tátrára, sok hó, a felhők közt délutáni nap. A temető Nagyőr mögött. Késő délután az Óborán Bobokék kertjéből. Temető és a Vág. Szentkereszt,

492 a patvaróci

493 temető, Blazsej halála után. Délutáni hangulat. A kertből nézve az országutat, délután ment arra egy vándorlegény AA, oly különös érzelmeket gerjesztett bennem (a vándorlás). A reggeli, leáldozó hold ferde sugarai a nagyőri templomon. Holdvilág. 491 Mennyei kedv. 492 Garamszentkereszt (Bars m) 493 Patvarócon (Nyitra m) temették el barátját Blazsej Ladeckyt. Mint korai naplóiban írta 1881-ben: „esőben mentem tovább, érdekkel néztem Brunócra, Patvarócra, Szentkeresztre, nem sejtve, hogy te ott élet és halál közt küzdve fekszel szegényes kis szobádban. Akkor tán még lett volna segítség, és én nem tudtam semmit. Pénteken jött hozzád a szentkereszti pap, meggyóntatott, s te közeli halálodat érezted." - 1881. december 31. Beckó