Bardoly István szerk.: Mednyánszky László feljegyzései 1877–1918 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/5)
Mednyánszky László feljegyzései, 1877-1918
b. ) Déli napos hangulat Béla felé, a dombon, sok hó, a Tátra gyönyörűen átlátszó, szélcsend, sok hó. c. ) A Tátra szélén napos délelőtt, minden fenyő látszik a fehér havon, visszajövet kilátás a Királyhegy felé, a szelíd emelkedésű dombok, fénylenek a nap alatt hó és jégpáncélban. A Tátra adatszó kékesszürke, lent Késmárk és a völgy adatszó párában, balra a Cziganels 476 és Jeruzsálem-hegyen minden bokor látszik, a havon szinte finom pára, különösen 1-2 óra közt gyönyörűen sivár téli kép. d. ) Reggeli séta Béla felé, napos, havas idő. Úgy vágytam a Tátra felé menni, a Sarpanyec felé. e. ) Késődélutáni hangulat a bélai dombon, gyalogosan, nagy hó esti napfényben, zöldeskék, tiszta ég, újhold (Szombat). f. ) Különös, misztikus, napos délelőtti hangulat a bélai fürdő mögött, lefelé a kis kápolna körül. Azon ősszel, mikor Justhtal 477 sokat sétáltam egész napokon. Napos, téli délelőtt, bélai Sommerzeit. Fiúk korcsolyáztak a kemény havon, a mélyen fekvő bélai patak felé (a város közepiben). g. ) Egy gyönyörű napos reggel február végén, már kevés jég, a Poprád túlsó partja a konyhakerttel szemben, kevés hó, az országútról hallatszott a rekruták 478 éneke, amint mentek szekereken. Késmárk felé korcsolyáztam. h. ) Egy ködös, deres, késő őszi reggel, mielőtt Iglóra mentünk telelni, a Poprád sekély, tiszta, sűrűen folyik a tajték. A kertünkön keresztül jött a holzbergi csősz magyar ruhában, bocskorban. A Igló a. ) A napos, késő délután jöttünk kocsin, Schmögen mögött, le a dombról, Igló látszott a háttérben, esti napfényben, úgy tűnt fel nekem, mint egy mesebeli város. b. ) A délutáni séták fel a „Blaumondhoz", sok hó. c. ) Szürke, téli reggel a „Blaumondra" d. ) Kilátás ablakomból, Iglón, a Hernád megetti hegyekre (akvarell). e. ) Szürke, téli idő az országúton, Schmögen felé szánnal (J). g. ) Tavaszi séta Tavasi kertiébe. h. ) Séta. (Unter den Steinhez 479 ) i. ) Szánkózás Lőcse felé. Művészi idealizmus Ha valaki csak azt írja le, vagy festi, ami nagyon megragadta lelkét, akkor igazán művész. Ha valaki más okokból ír, vagy fest, akkor nem érdemli meg a művész nevet. Ha valaki mindenben a nagyot, jelentőség teljeset látja, akkor született művész. Később gyakran elvész, vagy csak elhomályosodik ezen képesség, ezt azonban vissza kell hódítani, mert e képesség nélkül az ember nem lehet művész. Azon típusok, amelyeket tanulmányoztam, mind tartalmaznak valami eredeti jelentőségükből, ezt csak megkell keresni. Ziganka Berg (Cigánka), hegy Késmárktól Ny-ra. Justh Antal. Ld. az 59. jegyzetet, bevonuló katonák Zum Stein, kiugró sziklás rész a Hernád kanyarulatában, Iglótól DK-re.
