Bardoly István szerk.: Mednyánszky László feljegyzései 1877–1918 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/5)
Mednyánszky László feljegyzései, 1877-1918
(Pandemonium) 451 az alakok kifejezése Az ablak és annak festői aurája. A racionalista ember aurája abszolúte festőietlen, nem festhetők szerszámok, amelyek csak a rációt tükrözik vissza, egyoldalúan. A primitív állapotban a környezet emberi és azért hangulatos és festhető. 1908. augusztus 16. vasárnap Édes, drága barátom, cimborám, fiam, édes jó lélek Nyuli, mindenségem. Tegnap, szombaton, dolgoztam délelőtt egy tájon, délután is, akkor észrevettem, hogy csak 7 krajcár van nálam, tőled akartam kölcsönözni édes és ki is vettem egy 10 koronásat aranyban, de azon feltevéssel, hogy csak kényszer esetére váltom fel, számítottam valami esélyre, amely által ez kikerülhető lesz. 5-kor jött Karcsi és meg akart engem pumpolni, de miután megtudta, hogy csak 7 krajcárom van kölcsönzött egy forintot, melyet ma reggel visszaadtam neki egy koronával ráadással. Az, hogy Karcsi épp akkor jött valóban csodaszerű és nem igen véletlen forma. Bátorságot is öntött belém a további küzdelemre. Ma három kis nyulit találtam a budakeszi erdőben meg láttam egy eleven nyulit. Ezeket vigasztalásul küldted hozzám ugye, te tiszta, jó lélek, te édes mindenségem, fiam, barátom. Kellett is bizony vigasztalás, az én szegény Janikám állapota nagyon elszomorított ismét. 1908. augusztus 22. Dunakeszi - Vác Édes, drága, egyetlen barátom, fiam, cimborám, drága, tisztajó lélek, Nyuli. Már rég nem voltam Vácon, de veled voltam mindig. Úgyszólván független hozzád érzett ragaszkodásom, úgy a helytől és minden egyéb külső viszonytól. Mennél inkább tisztul lelkem mindenféle önzéstől, annál inkább érezlek közel hozzám. Ma ismét jövök hozzád édes, leborulok azon helyen, azon kő előtt, mely tégedet eltakar. Reménylem, hogy meg fogom érezni, mint jobb neked, mert tégedet szolgállak édes, nélküled nem létezhetek. Gyönyörű nyári nap, a leáldozó nap sugarai a legédesebben fájó arany sugarain zöld bronzport hintenek, egész késő napsugarak. 1908. augusztus 27. Az egy képben előforduló különböző színek egy általános tónust kapnak (átlátszó tónust), akkor egyszerre élni kezdenek. Új életre ébrednek, ámbár intenzivitásuk csökken. Úgy látszik, egymásra csak ezen közös tónus segítségével kezdenek hatni igazán, mint a réz és arany elemei a volta-telepnél, ha sósavba mártják. Közös médium nélkül ezen tónusok úgyszólván izolálva maradnak, és se disszonancia, se konszonancia, és egyáltalán semminemű rezonancia nem támad; mármost a piktúra egyik feladata volna egyszerű tárgyakat (vagy masszákat) néhány nagy tónussal A démonok összessége, tartózkodási helye vagy zűrzavar. A mindent átható démonium.
