Bardoly István szerk.: Mednyánszky László feljegyzései 1877–1918 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/5)

Mednyánszky László feljegyzései, 1877-1918

első pohár bort ittam Fiumében. Azután barangoltam, végre akadt egy vezető, ittunk egy pohár bort, egy kávét és kerestük az Albergo de la Citta di Milano-t,

350 ez azonban már nincs. Hazajöttem, rendezkedtem másnapra, hogy dolgozhassak. Reggel vettem blokkot és rajzónt, azután reggeliztem, majd leültem a Fiumára mellett és rajzoltam a bárkákat. A minapi vezetőm eljött, felmentünk a Fiumára partján, ott egy folyóvíztanulmányt csináltam, nagyon kifáradtam ezen munkában. Azután elmentünk enni együtt és fel a város fölibe és itt csináltam egy sziklatanulmányt. Azután lejöttünk és még felülről láttuk a négy páncélos hajót, amely Polából jött és a kikötőn kívül horgonyzott. Idejöttem, pihentem, ki voltam fáradva, később a kikötőben sétáltam. 7-kor ismét a vezetőmmel találkoztam. Onnan elmenve ismerkedtem egy magyar emberrel, vele kimentem a Cantridákig, onnan villanyoson vissza egészen a susaki hídig, ott búcsúztunk és én visszajövet egy kávét ittam, aztán hazajöttem. Ma reggel kilenckor séta a kikötőben, gyönyörű tavaszi hangulat, napsütés. Lerajzoltam egy szétroncsolt hajót, csodáltam a tenger gyönyörű színes tükrét, az álmodozó nagy vitorlásokat, a gyönyörű hegyeket, a Monte Maggiore-t havával. Visszafelé néztem a torpedóhajókat. Elmentem Abbáziába, fölséges látvány. A hadihajókhoz is közel elmentünk. A hegység gyönyörű, színes és formákban változatos látványt nyújtott. Néha találkoztunk lusta, szép vitorlás hajókkal, akik lassan haladtak a gyönge széltől alig hajtva. Édes drága jóságom, barátom, fiam, mindenem. Oh ha ezt veled együtt láthattam volna. Abbázia ez egyszer tetszett nékem, sokat járkáltam a gyönyörű tengerparton. Azután, mivel megéheztem, elmentem enni. Onnan ismét elmentem kóborolni. 2-kor ismét a hajóval elmentem és ide visszajöttem, írtam leveleket, kissé pihentem, a szobámba szépen besütött a nap. Azután elindultam, találkoztam dr. Mailánderrel,

351 onnan mentem a kikötőbe, felséges esti világítás: sárga ég, egy tüzes veres felhő. A víz gyönyörű volt, zöldes arany. Járkáltam és élveztem, sok munkás álldogált és jött-ment. A víz mellett tengerész katonák mosakodtak. A távoli, sőt a közeli hajók, épületek és alakok egy különös fátyolba voltak burkolva, amely még tündériesebbé tetté a képet. Sötétedett, de még mindig világított a nyugati ég, a tárgyakra különös fényt árasztva. Egy tengerész jött vízért egy kúthoz. Különös volt ezen alak az esthomályban ama gyöngyházszínek közt, ha az ember visszatekintett, látta a kilocsolt vizet a kövön fényleni. Aztán visszament a tengerész, ismét a megvilágított alak a nagy szürke területen, egy rakás vízió jött. Láttam képzeletemben érdekes alakokat és jeleneteket a szürkület félhomályában. Ez az igazi figurális kép, ami nekem való. '/26-kor találkoztam tegnapi vezetőmmel, együtt ettünk halat. Azután felkerestem dr. Mailändert, sétáltunk, azután elmentünk vacsorálni. Holnap, ha szép lesz az idő, elmegyek a hegyekbe barangolni és rajzolni. Már örülök, hogy holnap veled leszek ismét egyedül, drága szeretett fiam, cimborám, Nyuli. Ma ismét jutottam új adalékhoz művészet tekintetében, különösen este. Ezen félhomály és esti pompa ismét helyes irányba terelt. A tegnapelőtti - mondhatom vívmányokat ezen mai gyönyörű est kiegészítette. A nagy harmonikus összhang, amelyre ébredtem az utóbbi napokban megjött, a további meghatározása azáltal, hogy láttuk azon hangulatot, amelyben ezen általános összhang a legmegkapóbb módon nyilvánul. 0 Fiumei szálloda, Mednyánszky 1914-ben feljegyezte címét: „ATbergo de la Citta di Milano, Via St. Giovanni di Simonen, március 25. Fiume, 30 rajz." - [MNG 1927-1835], [119. füzet] 351 Dr. Samuele Mayländer, orvos, a szociáldemokrata Fiumei Betegsegélyező és a Circolo Letterario irodalmi egyesület vezetője, újságíró.