Kopócsy Anna: KUT. Képzőművészek Új Társasága 1924–1943, Válogatás a Magyar Nemzeti Galéria Grafikai és Szobor Osztályának gyűjteményeiből (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/3)

természetességgel keverte össze a hétköznapit a magasztossal, amikor az efemer jelenségeket beemelte a magas művészetbe. Dési Huber és Sugár Andor művészetében a kubizmus módszerének használata explicit módon új művészi kísérletezéseikhez egységes rendszerként szolgált. A mostani kiállításon Schubert Ernő ebben az időszakban készült képei mintegy átmenetet képeznek az előbbi festők módszerei és a Csók tanítványokból álló Munka-kör tagjainak (Schuberten kívül Hegedűs Béla, Korniss Dezső, Képes György, Trauner Sándor, Vajda Lajos) „konstruktív-szürrealista" alkotó módszerével. A körhöz kapcsolódó hat festő közül Schubert Ernő: Csendélet tanulmány, 1930 körül talán Schubert volt ekkor mesterségbeliig a „legkészebb", egyúttal a „legfestőibb" alkat, ebből a szempontból kapcsolódása a KUT tagjaihoz szorosabbnak tekinthető társainál. (A Munka-kör itthon maradt tagjai közül később Korniss és Schubert állított ki a KUT kiál{ lításain. Vajda műveit kizsűrizték a KUT-kiáIlításokról.) Fontos megjegyezni, hogy noha Kassák is ebben az időszakban a „humanizmus és a modernI ség egységét (...) a Braque-i Schubert Ernő: Festőnő palettával, 1930 körül kubizmusban látta" (Csaplár Ferenc), a KUT-tárlatokon kollázsokat, konstruktivista képarchitektúrákat állított ki. A Munkakör tagjainak művészetszemlélete csak részben kötődött Kassákhoz, műfaji kísérletezéseik korábbra, még főiskolás korukra nyúltak vissza. A KUT 1930-as kiállítása Rózsának köszönhetően lényegében összehozta azokat a fiatal művészeket, akik új törekvéseikkel talán a legkorszerűbb piktúrát képviselték Magyarorszá-