Kopócsy Anna: KUT. Képzőművészek Új Társasága 1924–1943, Válogatás a Magyar Nemzeti Galéria Grafikai és Szobor Osztályának gyűjteményeiből (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/3)

Az expresszionista kifejezésmódot egy tárgyilagosabb szemléletmód váltotta fel. Az újklasszicizmus jelentőségét a KUT szempontjából vizsgálva sokkal inkább utóhatásában tarthatjuk fontosnak. Abban a hatásban, amit ezek az alkotók a néhány évvel fiatalabb kortársaikra kifejtettek, többek között a Vaszary tanítványokra. A legszemléletesebb példát talán Bene Géza művészete nyújthatja ebből az időszakból, aki az újklasszicizmus plasztikus, fény-árnyék hatásokra építő formafelfogását próbálta egyesíteni Vaszary színes foltfestészetével. A KUT első tíz évében több száz kiállítóval kell számolnunk, tehát a tárlat anyagának válogatásakor nemcsak a rendelkezésre álló művek minősége döntött, de a több száz kiállító közül súlypontozni is kellett. Megfelelő alkotások hiányában nem kerültek be a válogatásba az 1925-ös második kiállításon szerepelt Vaszary- és Csók-tanítványokból álló női festők (Járitz Józsa, Kiss Vilma), akik 1931 -ben az első hazai modern szemléletű önálló női festőcsoportot alakították meg. Szemléletmódjukban a húszas évek eleji Árkádia-festészethez álltak közel, ekkor még szorosan mesterük nyomában, illetve a német expresszionizmus hatása alatt alkották szenvedélyes hangú, vallásos témájú képeiket. Szerencsére módunkban állt a KUT első éveiben jelentős súllyal szereplő Vaszary János és tanítványai munkáiból egy kollekciót bemutatni. Bene Géza, Peitler István, Hincz Gyula, Rafael Viktor képviseli ezt a kört. A mester a húszas évek közepétől újra a párizsi művészek (Dufy, Van Dongen) hatására kezdett dolgozni,