Kopócsy Anna: KUT. Képzőművészek Új Társasága 1924–1943, Válogatás a Magyar Nemzeti Galéria Grafikai és Szobor Osztályának gyűjteményeiből (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/3)

A KUT, mint egy nagy gyűjtőtégely, lényegében mindent magába fogadott, ami a naturalizmus és az absztrakció közötti skálán helyezkedett el. Kiállítottak olyan művészek is, akik egy-egy divatos nemzetközi stílusirányzat honi képviselőinek számítottak, egyéniségüket szorosan ezekhez az izmusokhoz kötve próbálták több-kevesebb sikerrel megtalálni (Gábor Jenő, Kádár Béla, Scheiber Hugó). A KUT-nak ebben a periódusában a különböző művészeti ágak is helyet kaptak a kiállításokon. A festészet mellett egyenrangúan szerepeltek a szobrászok, iparművészek, sőt 1929-ben és 1930-ban tervrajzokkal építészek szintén bemutatkoztak. A KUT szobrászai között a legkülönbözőbb szemléletbeli felfogásokat találhatjuk. Medgyessy Ferenc így indokolta a társasághoz való kapcsolódását: „923ban (sic!) együtt csináltuk a KUTtársaságot, ahol nagy bronz lovas szobromat tüntették ki (...) Azóta együtt dolgozom a »progresszivekkel« - csakhogy az antik, a primitív, az ősrégi nevében." Medgyessy a klasszikus mintaképekből, a realista, figuratív szobrászatból kiindulva egyfajta markáns, karakteres magyar szobrászat megteremtésére tett kísérletet, mely számos követőre talált a harmincas évek második felében Magyarországon. Természetesen többen voltak, akiket a szobrászatban bekövetkező formabontó törekvések, elsőVörös Géza: A művész műtermében, 1932 Farkas István: Önarckép, 1932