Buzási Enikő szerk.: Európa fejedelmi udvaraiban, Mányoki Ádám, Egy arcképfestő-pálya szereplői és helyszínei. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/1)

Buzási Enikő: MÁNYOKI ÁDÁM (1673-1757) Egy monográfia tanulságai

Mányoki Ádám: Ráday Pál, 1724/25 Budapest, A Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Gyűjteménye (72. kat. szám) köré datálható arcképének - melyek Dönhoff grófnőről, a szász uralkodó metreszéről, illetve Charlotte Friderica Zeumerről, egy szász udvari tanácsos és thüringiai hivatalnok feleségéről készültek - erős felfogásbeli rokonsága a példa. Az 1720 körüli évek Mányoki művészi teljesítménye legjobb időszakát jelentik, folyamatos és változatos megbízásokkal, egyenletesen magas színvonalű munkákkal. Ez a kiegyensúlyozott folyamat szakadt meg, amikor 1724-ben visszajött Magyarországra azzal a szándékkal, hogy visszaszerezve családi birtokait itthon telepszik le. Hazajövetelét Lázár nyomán több, ma is fennálló téves feltételezés kíséri. Ezek egyike, hogy szabadsága és eltávozása engedélyét II. Ágost feltételhez kötötte: Bécsben el kell készítenie számára a szász uralkodócsaláddal rokonságban álló VI. Károly és családja portréit. Ennek alapja az a két arckép, amelyeket szignatúrájuk szerint Mányoki 1723-ban Bécsben festett a gyermek Mária Teréziáról, valamint húgáról, Mária Annáról (64, 65. kat. számok). Lázár feltételezését, hogy e darabok „Erős" Ágost számára készültek volna, a drezdai gyűjteményi leltárak adatai nem támasztják alá; a két arckép ugyanis soha nem került be a szász uralkodó gyűjteménybe. Arra nézve, hogy Mányoki 1723-ban mi okból és miként jutott a lehetőséghez, hogy VI. Károly leányait megörökítse, nem maradt fenn forrás, azonban minden arra mutat, hogy a képek nem II. Ágost, hanem a császári család megrendeléseként készültek. Mányoki mindenesetre 1724 januárjában egy prágai tartózkodást közbeiktatva visszatért Drezdába, amint arról egy Rá-