Buzási Enikő szerk.: Európa fejedelmi udvaraiban, Mányoki Ádám, Egy arcképfestő-pálya szereplői és helyszínei. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/1)
Buzási Enikő: MÁNYOKI ÁDÁM (1673-1757) Egy monográfia tanulságai
Mányoki Ádám: Leopold anhalt-dessaui herceg, 1714 (?) Dessau, Anhaltische Gemäldegalerie (38. kat. szám) Az 1711-es évre tehető - s amúgy stiláris jellemzőiben eléggé különböző - három mű az arcképfestői szemlélet megújításának határozott szándékáról vall: Mányokinak a változatosabb kompozíciók, a gazdagabb képi környezet iránti érdeklődéséről. Ez elmondható annak ellenére, hogy tudjuk, a Berlinben megkísérelt váltás nem volt maradandó, s továbbiakban is inkább bensőséges léptékű és megoldású mellképeket ismerünk tőle. Mindazonáltal Pesne azzal, hogy bevonta a készülő „Hofdamengalerie" munkálataiba, a berlini udvarban való érvényesülés lehetőségét is beláthatóvá tette Mányoki számára. A Magyarországon időközben kialakult helyzet, a szabadságharc végét jelentő szatmári békeszerződés, valamint a fejedelem emigrációja nyilvánvalóvá tette, hogy Rákóczinak a továbbiakban nem lesz szüksége és módja udvari festő foglalkoztatására. S noha 1712 januárjában még Gdanskba hívatta Mányokit, ez már csak egyetlen feladatra szólt, a fejedelem portréjának elkészítésére (29. kat. szám). A kép megrendelésének oka már Mányoki pályájának következő, legfontosabb állomásához, a szász udvarhoz kapcsolódik. A körülmény, hogy Rákóczi 1712-ben készült arcképe kimutathatóan már 1728 előtt a drezdai gyűjteményben volt, azt a feltevést engedi meg, hogy a portré a lengyelországi emigrációban Rákóczit támogató II. Ágost lengyel király és szász választófejedelem számára készült, a fejedelem személyes ajándékaként. Ezt egy eddig figyelmen kívül hagyott, jelentéktelennek tűnő, de elgondolkodtató levéltári adat is megerősíti, ami megadja a kép befejezésének idejét is. A Rákóczi-emigráció pénzügyi feljegyzései közt 1712. október 5-nél az alábbi bejegyzés található: „az ő Felsége házában a képíró munkáját felszegezni való vasszegekre ... 30 xr". Minthogy az adat szerint a „képíró munkáját" Rákóczi házában kívánták elhelyezni, arra kell gondolnunk, hogy a fejedelem portréjáról lehet szó. Befejezésének ekképp pontosítható ideje egybevág azzal a gondolattal, hogy a kép ajándékként készült, ugyanis a fejedelem egy hónappal később, november 9-én indult emigrációja következő állomására, Franciaországba. Mányoki 1713 elejétől II. Ágost szolgálatában állt, először Varsóban, alkalomszerű megbízásokat teljesítve, 1717-től pedig udvari portréfestőként. A szász uralkodó környezetében eltöltött, mintegy 10 éves időszakára vonatkozóan különleges szerep jut az írott dokumentumoknak, a levéltári forrásoknak és a gyűjteményi leltáraknak. A drezdai udvar számára készült tudott műveknek csupán egy töredéke maradt fenn ugyanis, így ez a legtermékenyebb időszaka csak a források segítségével tekinthető át. Az innen származó adatok összevetéséből az derül ki, hogy a 18. század folyamán a szász uralkodók gyűjteményében 68 olyan művet tartottak számon, Mányoki Ádám: Christian Ludwig brandenburg-schwedti őrgróf, 1714 Dresden, Staatliche Kunstsammlungen Dresden, Gemäldegalerie Alte Meister (19. kat. szám)
