Buzási Enikő szerk.: Európa fejedelmi udvaraiban, Mányoki Ádám, Egy arcképfestő-pálya szereplői és helyszínei. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/1)

Harald Marx: „FELRAGYOGOTT A FESTŐMŰVÉSZET SZERENCSECSILLAGA" Festészet és mecenatúra Erős Ágost és III. Ágost Drezdájában

Johann Samuel Mock: III. Ágost lengyel király és szász választófejedelem ünnepélves bevonulása Varsóba 1734. november 25-én, 1734 Dresden, Staatliche Kunstsammlungen Dresden, Gemäldegalerie Alte Meister dályozta abban, hogy a hozzáfűzött jogos reményeket beváltsa. Ritkán emlékezünk meg arról, hogy Francesco Casanova (1727-1802), a nőcsábász Giacomo Casanova (1725-1798) és a drezdai akadémiaigazgató Giovanni Battista Casanova fivére, 1752-től 1757-ig Drezdában élt. Pedig a kalandor is említést tesz róla: „Fivérem négy évet töltött ebben a szép városban művészetének lankadatlan tanulmányozásával; a választófejedelmi képtárban lemásolta a legnagyobb művészek összes szép csataképét. Csak akkor tért vissza Párizsba, amikor megbizonyosodott arról, hogy a kritikának a legjobbat nyújthatja."

64 Francesco Casanova azonban nemcsak tanult Drezdában, hanem csodálattal fogadott műveket is alkotott megrendelőinek. 1777-ben arról értesülünk Benjamin Gottfried Weinarttól, hogy a Kurlandi-palota előcsarnokában „nem [látni] egyebet, mint a legszebben megfestett csatákat, csetepatékat és egyéb, háborúban szokásos cselekményeket. Az elhunyt Chevalier de Saxe a híres Casanovával, egy ebben a műfajban hírneves párizsi festővel készíttette azokat".

65 A 18. század harmincas éveinek végére befejeződött Szászország fényes korszaka, s a következő évtized már a politikai (és vélhetően gazdasági) válság ideje volt. Tévednénk, ha ennek okát az egyszerre csodált és gyűlölt miniszterelnöknek, Heinrich Brühl grófnak a személyében keresnénk, mert a válságért felelős politikai és gazdasági tényezők - így Brandenburg-Poroszországnak a szász kereskedelmet sűjtó korlátozásai és az ezzel összefüggő sziléziai háborűk - függetlenek voltak egy miniszterelnök akaratától. Giacomo Casanova elfogulatlan megfigyelőként állapítja meg: „Igazságtalan, aki azt mondja, hogy Brühl gróf vitte romlásba Szászországot, hiszen csak ura kívánságait és hajlamait szolgálta hűen. [...] Drezda az akkori Európa legfényesebb udvara volt. Virágba borultak a művészetek."

66 Brühl gróf diplomáciailag leleményes szövetségi politikájával sem tudta feltartóztatni a Szászországra nézve káros politikai tendenciákat; befelé viszont a nézetek elnyomásának olyan rendszerét építette ki, amely a liberálisabb kortársak szemében már akkor is iszonyatnak hatott.

67 „EURÓPA LEGGAZDAGABB KINCSE" A festők és a drezdai képtár Drezdában éppen ekkor új föllendülés vette kezdetét mind a festészetben, mind a műgyűjtemények terén. A 18. század negyvenes éveiben a régebbi festészet nagy-