Buzási Enikő szerk.: Európa fejedelmi udvaraiban, Mányoki Ádám, Egy arcképfestő-pálya szereplői és helyszínei. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/1)

Harald Marx: „FELRAGYOGOTT A FESTŐMŰVÉSZET SZERENCSECSILLAGA" Festészet és mecenatúra Erős Ágost és III. Ágost Drezdájában

Giovanni Antonio Pellegrini: Terv a Zwinger Német-pavilonjának mennyezet- és falfreskójához. Szépia és akvarell, 1724 Dresden, Landesamt für Denkmalpflege Sachsen szek, például Wolf Caspar von Klengel és festők, mint Bottschild és Fehling hosszú tanulmányokat folytattak, s az Agostok idején minden korábbinál szorosabbá váló nemzetközi művészeti kapcsolatok lényegi feltételévé váltak a szászországi felvirágzásnak. Drezda rezidenciaként vált híressé. Ez a megállapítás nemcsak a festők munkáit jellemzi, de magyarázza érdeklődésünket a megrendelők iránt, akik különleges elvárásaikkal irányt mutattak udvari festőik tevékenységének. A szász választófejedelmek és művészeti tanácsadóik személyes sorsa és egyéni vonzalmai, alkatuk és műveltségük mind-mind hozzájárultak a drezdai festészet mindenkori változásához, föllendüléséhez vagy megtorpanásához, hiszen az udvarok festészete sehol nem volt „szabad" művészet, hanem pontosan kijelölt feladatok sorát jelentette.

9 Érdeklődésünkre nemcsak a megrendelők tarthatnak számot, hanem a képzőművészet kérdéseiben jártas tanácsadóik is, függetlenül attól, hogy miniszterként vagy kevésbé kiemelt poszton tevékenykedtek. II. János György alatt feltehetően Wolf Caspar von Klengel (1630-1691) volt a művészeti gyűjtemények kamarása, legalábbis több olyan útjáról tudunk, amikor a „Kunstkammer" számára vásárolt, később pedig művészeti tanácsadó volt Erős Ágost mellett, aki őáltala tett szert építészeti ismeretekre. Klengel tanítványaként Erős Agost először Itália és Franciaország építészetével ismerkedett meg, amit pedig Klengel a „Kunstkammer" számára vásárolt, az a trónörökös ízlését formálhatta. Erős Ágost uralkodásának idejében Christian August Wackerbarth gróf (1662-1734) és Raymond Le Plat báró (1664 k.-1742) volt az a két személyiség, akivel elsősorban foglalkoznunk kell. Wackerbarth mecénásként számos művészt segített, főként inkább építészeket és szobrászokat, mint festőket. Jól ismertek a király építészeti ötleteivel kapcsolatos kifogásai és azok, amelyeket Pöppelmann terveivel szemben emelt, akinek sokszor kellett elszenvednie Wackerbarth többnyire gyakorlati megfontolásokon alapuló ellenállását. Mint a leltárakból kiderül, Wackerbarth szívén viselte a királyi képtár gyarapítását, de amellett maga is gyűjtött. A flandriai származású Raymond Le Plat 1697/98 óta állt a szász választófejedelem és lengyel király szolgálatában. Építészként dolgozott, ápolta a Párizshoz fűződő művészeti kapcsolatokat, és ő írta alá például Louis de Silvestre szolgálati szerződését. Hans Posse így írt róla: „Ez a férfiú [...] a szoborgyűjtemény megteremtője. A királyi képtár több száz festményt köszönhet tevékenységének. A királytól szabad kezet kapott, hogy külhoni művészeket szász-lengyel szolgálatba hívjon."

10 A képtár termeinek berendezéséért, a képek elhelyezéséért és a leltározás folyamatosságáért ugyancsak Le Plat felelt. Ha a drezdai festészetről beszélünk, figyelembe kell vennünk befolyását. Kevésbé ismert viszont, hogy Jacob Heinrich Graf von Flemming (1667-1728) nemcsak Drezda egyik befolyásos építtetője volt, hanem egy jelentős festő legfontosabb mecénása is: a Pirnaische Strassen álló palotája 1728-ban Johann Alexander Thiele (1685-1752) több mint húsz festményének adott otthont. Az erfurti születésű Thiele javarészt autodidaktaként tett szert jártasságra a festészetben, ugyanakkor Christoph Ludwig Agricola (1667-1719)

11 és Mányoki Ádám

12 is hatott rá. Drezdába 1714-1715 táján költözött; az udvartól a húszas évek elején kapott először megrendeléseket. Mecénása, Jacob Heinrich Graf von Flemming ha-