Buzási Enikő szerk.: Európa fejedelmi udvaraiban, Mányoki Ádám, Egy arcképfestő-pálya szereplői és helyszínei. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/1)

Kalmár János: HATALMI HELYZET ÉS URALKODÓI UDVAR A 18. SZÁZAD ELEJI EURÓPÁBAN

Johann Cyriak Hackhofer - Johann Andreas Pfeffel - Christian Engelbrecht: I. József császár és felesége, Vilma Amália nyilvános lakomája Bécsben, a Hofburg Lovagtermében 1705-ben. Rézmetszet játékká, baletté alakult át, mely a lovaglóművészetben való ügyesség, valamint a lovak dresszírozásában elért eredmény bemutatására adott lehetőséget. Kitűnő alkalmat kínáltak erre a francia caroussel-, vagy a bécsi Rofiballeü-bemutatók, melyek előadói csoportosan és színes ruházatban vonultak fel. Az út innen majd a cirkuszi mutatvány irányába vezet tovább.

96 Az 1500-tól kezdődően valamennyi európai udvari szertartást tartalmazó nagy gyűjtemény szerzője, igen találóan, a „Theatrum Ceremóniáié" címet adta munkájának,

97 amely pontosan tükrözi azt, ami mintegy a 17. század közepe óta jellemezte a szertartásokat: hogy az udvart theatrum ?nundinak,

9S azaz világszínháznak tekintették, amelyben a szöveget és a koreográfiát a szertartásrend írta elő, olyan azonosulási kényszert teremtve, hogy valamennyi szereplőnek meghatározott viselkedési normához kellett igazodnia. Rögtönzésnek, egyénieskedésnek nem volt ebben helye. A szigorú, piramisként felépülő, mereven hierarchikus udvari rendből, a kliensrendszer e láncolatából való kitörési kísérlet vagy arra vonatkozó bármilyen kritika az érvényesülést kockáztathatta.

99 A személyi függőség mellett más is kifejeződik a szertartásban. A tartalmin kívül ugyanis, az uralkodó rangjának emelésében játszott szerepe miatt jelentőséget tulajdonítottak a ceremónia látványjellegének is. Az öltözködésben, az étkezésben, a diplomáciai aktusokban, a fogadásokon, az egyházi szertartásokban, az ünnepségeken és minden más ceremoniális udvari alkalmon tetten érhető a teatralitásra való tudatos törekvés. Ezért mindezek - közvetlen szerepükön túl - művészeti megnyilvánulásnak is tekinthetők. Ennek alapján az udvari esztétika jóval átfogóbbnak tűnik, mint a polgári. Az előbbi ugyanis nem tesz értékkülönbséget az öncélú („fennkölt") művészeti gyakorlat és a hétköznapi látvány között,

100 vagy másképpen mondva: a múlónak („fogyasztásra"), illetve a megőrzendőnek (dekorációnak) szánt alkotások között. Ezért joggal tekinthető a szertartástan a polgárit megelőző kor esztétikájának.

101 A ceremóniában tükröződő hierarchia rávetült az udvar tárgyi környezetére is. Éppen egy szertartásról szóló könyv

102 későbbi szerzője, Julius Bernhard von Rohr írta 1715-ben megjelent munkájában, hogy a szimmetria az egyik fő szabálya a bútorok elrendezésének, melyeket méretüknek, formájuknak, színüknek megfelelően eszerint kell elhelyezni. E szabály - teszi hozzá - az emberi test felépítésén tanulmányozható.

103 Az emberi test, fent középen a fejjel, s az attól lefelé jellemző szimmetrikus felépítésével fogalmazódik meg rendezőelvként. Hasonló szemlélet stílusteremtő hatása tükröződik a barokk kastély díszudvarában (cour d'honneur), melyet a két párhuzamos épületszárny - az emberi test karjaihoz hasonlóan - fog közre, s amelyből hátra, a kert felé, fej gyanánt nyúlik ki a fő épületrész (corps de logis) középri-