Buzási Enikő szerk.: Európa fejedelmi udvaraiban, Mányoki Ádám, Egy arcképfestő-pálya szereplői és helyszínei. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/1)

Kalmár János: HATALMI HELYZET ÉS URALKODÓI UDVAR A 18. SZÁZAD ELEJI EURÓPÁBAN

var" szava: cort, corte, cour stb.) A középkorban várban lakó uralkodó/főúr az újkorra többnyire védelemre ugyan alkalmatlan, ámde kényelmesebb kastélyt épített, és felhagyott az addigi folytonos költözéssel is, amire azért volt szükség, mert egy-egy birtok nem tudta állandóan ellátni az egész udvartartást.

45 Attól kezdve azonban, hogy jelentős mértékben megnőttek a rendszeres állami jövedelmek, vagyis az államapparátus hatékonyabb működésével lehetővé vált az (egyre bővülő személyzetű) udvar eltartása, az többé már nem kényszerült folytonos helyváltoztatásra. A 16. századra, de legkésőbb annak folyamán csaknem kivétel nélkül valamennyi országban kialakult állandó fejedelmi székhely. Onnan az uralkodó és személyzetének egy része alkalmanként persze akár huzamosabb időre is eltávozott (pl. egyik-másik nyaraló- vagy vadászkastélyába), de nem követte őt a teljes hivatali apparátus, és nem kellett magával vinnie a pillanatnyilag nélkülözhető iratokat sem. Mert az uralkodói udvar nemcsak a fejedelem és családja, valamint az őket kiszolgáló személyzet „szállás-", illetve „munkahelye" volt, hanem az ország vagy tartomány hivatali központja is. Ezért az udvart egyrészt az udvartartás, másrészt az államszervezeti intézmények személyzete alkotta. A két funkció olykor össze is fonódhatott. Ilyenkor az udvari szolgálat egyúttal állami hivatali tevékenységgel párosult. Ez az összekapcsolódás megfelelt az örökletes királyság eszméjének, annak a dinasztikus felfogásnak, amely az uralkodóházat az állammal (és megfordítva) azonosította.

46 A Habsburgoknál például egészen a 18. század első feléig patrimoniális alapon épült fel az államszervezet.

47 Franciaországban viszont elváltak az államigazgatási tisztségek az udvariaktól.

48 Az udvari tisztségek szigorú hierarchikus rend szerint épültek fel. A Német-Római Birodalomban a részben Karoling eredetű, részben a középkori német császári/királyi udvarban kialakult négy hagyományos főméltóság (cjuattuor officia principalia), az udvari marsalli (HofmarschaU), a kamarási (Kämmerer), az asztalnoki (Truchseß) és a pohárnoki (Mundschenk) cím vált a közép-európai egyházi és világi udvartartások előképévé. E feladatköröket eredetileg a legelőkelőbb birodalmi fejedelmek töltötték be, akik ténylegesen el is végezték a királyi/császári udvarban az azzal kapcsolatos teendőket. Később ezen előkelő családok tagjai már csak formálisan viselték a méltóságot, és hivatalukat csak ünnepélyes állami szertartások alkalmával töltötték be, mintegy a megtisztelő címük szimbolizálása és uralkodójuk méltóságának emelése céljából.

49 A (Habsburg) császári udvari tisztségek további alakulására a jól szervezett késő középkori burgundi hercegi udvartartás hatott az 1493-ban a Német-Római Birodalom trónjára lépő I. (Habsburg) Miksa és Mária burgundi hercegnő 1477ben kötött házassága nyomán. Burgundiában az egész hierarchia élén a főudvarmester (grand maître d'hôtel) állt, a rangban utána következő fő tisztségek a főkamarás, a főpohárnok és a főistállómester (grand écuyer) aki egyúttal az udvari marsalli méltóságot is betöltötte között oszlottak meg.

50 Noël Coypel: XIV. Lajos francia király fogadja a perzsa követséget a versailles-i kastélyban 1715-ben Versailles, Musée national du Château