Bakos Katalin szerk.: Szivárvány Áruház és Nagyvilág, Káldor László (1905–1963) és Gábor Pál (1913–1992) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/4)

Gábor Pál önéletírása

konceptuális különbségekkel. Analizálva a tipográfia helyzetét a XX. század végén, beláthatjuk, hogy a fotók használata, a technológia új vívmányainak (lézer, digitalizálás) kiaknázása kétélű fegyver. Tény, hogy a technológiai fejlődés gyorsabban zajlott, mint felhasználóinak képzése. A tipográfia nem más, mint az előírások pontos végrehajtása, ezért sokan a gyorsan, nagy tömegben elvégzett munka kényszerűségével igazolják magukat a hibásan választott betűtípusért, formátumért, sorközért. Az alkotók is szívesen engednek a technika adta könnyebbségeknek: digitalizálják, lemezre mentik és egyszerűen a számítógép memóriájába viszik a betűket, ami minden addig használt módozatot felülír. Tény, hogy egyre inkább távolodunk az egyedi betűktől: a gépek tervezőinek az az érdeke, hogy a felhasználónak minél szélesebb betűtípus-skálát nyújtson. „Micsoda páratlan fejlődés!" A szedőszekrényben minden betű együtt tud élni, tekintet nélkül eredetére. Az öntödék is egyforma betűmagassággal dolgoznak. Ma már nincs olyan fényszedő program, amely egy másik rendszer elemeit tudná használni: nem áll a gyártók érdekében. Ne is bolygassuk ezt a problémát! Az 1965-ös év forradalmasító hatással van Gábor Pál technikai kreativitására. Műtermében fotó-tipográfiai kísérleti labort hoz létre, felhagy az öntött betűformák használatával, illetve azok módosítgatásával, és nekikezd egy sajátos typo kidolgozásának. Ebben az időben (1965-1968) egy kiadványsorozatot készít az IBM France-nak, megalkotja a CJD (Centre des Jeunes Dirigeants d'Entreprise - Fiatal Vállalatvezetők Központja) arculatát, a Dirigeant folyóirat borítóját, kampányt tervez az Air France-nak. Minden egyes munka alkalmával új betűtípust dolgoz ki. 1968-ban kisebbik fia, a 20 éves Péter, aki a párizsi egyetemen végzi pszichológiai és szociológiai tanulmányait, érdeklődni kezd apja műhelye iránt, különösen mióta a kísérleti labor fennáll. Apa és fia elhatározzák, hogy készítenek egy 16 oldalas prospektust egy képzeletbeli vállalat részére, amit „Typogabor" névre keresztelnek. A laboratórium 29 karaktert alkotott eddig meg egy betűtípusban, amit a Vox-módszerrel

12 osztályoztak. Ez a 16 oldal egy technikai hőstett. Az egyik oldalpár makettjének fotóját Jean Derek egy este átfutja és beugorva a játéknak, a vállalatot létezőnek tekinti. „Az lesz a legnagyobb problémája, hogy megfékezze a fejlődést!" - mondja Gábor Pálnak. Jean Dereknek igaza lett. 1973-ban még csak hárman dolgoznak a műhelyben, Pál, a fia, Péter és egy asszisztens. Ma, 1977 elején 26 alkalmazottal működnek, számuk az év végére 30-ra emelkedhet. 600 kidolgozott címbetú'jük van, három Staromat. és két Diatronic S géppel, 80 betűtípussal a cég napi 24 órát dolgozik. De térjünk még vissza 1970-re: a CODEC 1000 fényreklám cégtábla legyártását határozza el, és Gábor Pálra bízza a régi embléma leegyszerűsítésének feladatát. Az embléma, amelyet nem ő tervezett, csak meghatározott módon változtatható meg. Készít egy tervezetet, amellyel meglehetősen elégedetlen, és a bemutatásra induláskor egy papírdarabra ceruzával felfirkál még egy utolsó ötletet, és zsebre teszi. A tervezet bemutatásakor látja Michel Granger, a reklámosztály vezetőjének arcán is az elégedetlenség jeleit, így előhúzza a papírdarabot. „Ez remek Gábor úr, de 10 évvel előbbre tart!" - kapja válaszul. Az alkotó feladata, hogy ne zárkózzon be a mindennapi rutinba, a megrendelőé pedig, hogy megértse és kövesse a szakembert [...] ami persze nem mindig sikerül. A szubjektív ítélet - tetszik, nem tetszik - és a tervező szakavatott megközelítése örök ellentét forrása marad. Viszont 1000 fényreklámot legyártani komoly befektetést jelent, így a CODEC elfogadja az előremutató tervet: megszületik a cég új arculata. A Gábor Péter által, apja irányításával megvalósított audiovizuális szemléltető anyag ezt az „avantgárd" értéket helyezi előtérbe. 1971 -ben a műterem Párizsba költözik, vállalkozás még nem jön létre. Gábor Pál Lurs-ban találkozik a toulouse-i Scriptorium diákjaival, és az egyik fiatalembernek felajánlja, hogy mellette asszisztenskedhet: ekkor érkezik Párizsba Fernand Mediavilla, aki ezt követően három éven át dolgozik Gáborral. A műterem továbbra is dolgozik a CODEC-nek és az OfmiGaramont-nak, de új megrendelők is jelentkeznek: Arjomari-Prioux, a Chromomat piacradobásához, szállítási vállalatok új arculatért, és sokan mások [...] Megkezdődik az együttműködés Vincent Rode-dal a La Henin bank arculatának tervezésén. A Typogabor még mindig nem született meg, bár közben 29 betűtípusról 80-ra nőtt a repertoár, és már a második katalógust publikálják az új kinetikus arculattal. 1972-ben Gábor Pál 280 új betűtípust vásárol az Egyesült Államokban, így a Typogabor 360 karaktertípust kínál. Az iskoláikat befejező tipográfusokat továbbképzik, ők alkotják a csapat magját. Gábor Pál a katonaságból visszatérő fiával alapít vállalkozást 1972 végén. Gábor a fiára bízza a Typogabor fejlesztését, amely még sokáig veszteséges marad, mindaddig, amíg a kézműves szintről az ipari termelésre át nem áll. Az utolsó négy évben, 1973-1976-ig, egyik munkájuk a Maillot kapunál épült Kongresszusi Központban megrendezett első, a Demain, l'entreprise des hommes (Holnap, az emberiség vállalkozása) című kongresszus látványterve. Ez a CJD jelmondata. Gábor Péter már aktívan részt vesz ezeknek a munkáknak a megvalósításában. A kongresszus anyagainak előkészítése során új tapasztalatokra tesznek szert: minden nyomtatványon a Helvetica és a Souvenir betűtípusokat alkalmazzák [...] Egy teljes év munkájába került létrehozni a Gevapub-programot: felhasználva az Agfa-Gevaert technikát és azt adaptálva reklám és grafikai célra. Az Agfa-Gevaert technikával készült 150 makett kiállításra is kerül 1975 elején, a Mac-Mahon körúton, illetve egy Gábor Péter által kidolgozott audiovizuális szimultán-képernyőn is bemutatták. A kiállítás sikerének ellenére a gazdasági válság nem teszi lehetővé az Agfa-Gavaert-nek, hogy befektessen az új rendszer piacra vitelébe, és mivel a Typogabor egyedül nem elég erős ahhoz, hogy a megfelelő bevezető kampány költségeit állja, ez a terv nem valósul meg. 1975 egyben a CODEC alapításának 50 éves évfordulója, ennek apropóján egy ünnepi oklevél, egy sajtó- és két audiovizuális kampány megvalósítását bízzák Gábor Pálra. Mindezen megbízatások teljesítése mellett további új betűtípusokat is vásárolnak az Egyesült Államokban, és az első átfogó katalógus Capitale&Bas de Casse címmel, 500 betűtípus teljes ábécéjét tartalmazva napvilágot lát. Útjára indul a Typogabor. Néhány éve már Gábor Pál foglalkozik a Caractère című folyóirat tördelésével, de az ő kezei közül kerül ki a Revue de Bois, a PapierCarton-Cellulose és a Revue Vinicole Internationale is. „Feltalál" egy új munkamódszert a szövegszerkesztő tanácsadást, azaz az alapanyag (cikkek, képek, táblázatok) grafikai feldolgozását a felelős szerkesztő jelenlétében végzi. Egy sablonra felszerkeszt egy hozzávetőlegesen improvizált oldalt, és hozzáigazítja az elemeket, így 2-3 óra alatt elkészül. Mindezt a szerkesztő által hozott vázlat alapján teszi, ami így meggyorsítja és olcsóbbá teszi a folyamatot. Hat év alatt több ezer kiadvány születik ilyen módon, amelyek közül egy válogatás a Caractère által rendezett kiállításon is szerepel. Közben, Gábor Pált felkéri Met de Penninghen, hogy az École Supérieure d'Arts Graphiques-on, a párizsi Rue Dragon-on, oktassa a másod- és harmadéveseket. A tipográfiát a kellően fel nem készült diákok gyakran „kellemetlen" tárgynak tekintik, lassan értik meg, milyen jelentős szerepet tölt be a kommunikációban. Habár minden