Bakos Katalin szerk.: Szivárvány Áruház és Nagyvilág, Káldor László (1905–1963) és Gábor Pál (1913–1992) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/4)

Gábor Pál önéletírása

Mindezen tevékenységéért az állam többször kitünteti. Grafikai munkásságáért kétszer kapja meg az Érdemrend Arany Fokozatát: a Köztársaságit (1947) és a Népköztársaságit (1949). Társadalmi és kulturális tevékenységéért a Szocialista Kultúráért kitüntetésben részesül (1955), és felterjesztik a legmagasabb elismerésre, a Kossuthdíjra is. Munkái megjelennek a Graphis, Graphis Annual, Gebrauchsgraphik, Modern Publicity, International Poster Annual folyóiratokban. [...] Számos, a magyar grafikát bemutató itthoni és külföldi tárlaton szerepel. Tipográfiát és betűrajzolást tanít egy nyomdász szakiskolában. így fest a Budapestet [...] az 1956. október 23-ájának estéjén elhagyó művész tömör szakmai életrajza. 1956. október 23-án, 21 óra 50 perckor az Orient Expressz elindul a budapesti Keleti Pályaudvarról, rajta Gábor Pál, grafikus, belsőépítész, egy diplomata-útlevéllel a zsebében, első osztályú hálókocsiban. A vonathoz egy különkocsit csatoltak, tele kiállítási anyaggal. Gábor Pál Párizsba tart a Kulturális Kapcsolatok Intézetének kiküldöttjeként, hogy egy Magyarországot bemutató kiállítást rendezzen a Grand Palais-ban.

6 Feladata két hét múlva lezárul, vissza kell térnie a hazájába, hogy folytassa munkáját. [...] Másnap reggel Magyarország bécsi nagykövete köszönti a vonatút következő állomásán. Tőle megtudja, hogy távozása után 10 perccel Budapesten kitört a forradalom. Párizsban a Gare de l'Est előtt a követség Cadillac-je várja, egy fél óra múlva a miniszter irodájában áll, de bizakodik, nem sejtvén, hogy soha többé nem tér majd vissza hazájába. Nyolc nap múltán érkezik a felesége telefonhívása, amiben bejelenti, hogy csatlakozik hozzá két fiukkal, most várja a vízumot, amely megadja a belépési engedélyt számukra Franciaországba. Nem tesz fel kérdéseket, megérti a feleségét és bízik benne. 42 évesen újból elölről kell kezdenie az életét. Ezúttal még nehezebb lesz, mint az előző két alkalommal. Beszéli a francia nyelvet, aminek köszönhetően másnap a Quai d'Orsay-n megnyílnak előtte a francia hivatali kapuk: a francia minisztérium a következő 48 órában továbbítja Budapestre a családja vízumát. A bürokráciával vívott küzdelmet ugyan megnyerte, de most a költöztetés technikai feltételeit kell biztosítania. Negyvenéves korára biztos egzisztenciával és ingatlan háttérrel rendelkezett, műtermét gyakran látogatták külföldi szakmai delegációk, volt egy hétvégi háza a budai hegyekben, 4000 hektár erdős területtel körülvéve. Mindez most füstbe ment. Nem szándékozik független grafikusként munkát keresni, de alkalmazottként sem akar dolgozni. A véletlen, a szerencse vagy a balszerencse hozza meg a megoldást egy kizárólagos szerződés formájában, 1956 novemberében, rendszeres fizetséggel, de független beosztásban. Rövid idő alatt megérti, hogy valójában a szakmai halálos ítéletét írta alá. Tizennyolc hónap szenvedés és megaláztatás árán való kenyérkeresés után (egyébként remek helyen, a Saint-Louis-szigeten laknak egy bútorozott lakásban), 1958 őszén hirtelen elhatározással egyik napról a másikra felbontja a szerződését, anélkül, hogy tudná, miből él a következő naptól. A szerencse inkább grimaszt vág, mintsem hogy rámosolyogna: az első reklámügynökség, ahol bemutatja munkáit, azonnal rendel tőle egy háztartási gépet népszerűsítő plakátot. A következő évben vagy húsz hasonló kerül ki a keze alól, valóságos háztartási gépszakértővé válik. A legjobb terveit mégis sorra visszautasítják a háziasszonyok körében végzett előzetes tesztek után. A vállalat projektmenedzsere az Egyesült Államokban tett szakmai útjáról hazatérve követeli, hogy a reklámjaikban színes fotók szerepeljenek. Néhány, e téren végzett kísérlet után Gábor Pál feladja törekvéseit, és így le is zárul franciaországi plakáttervező karrierje. Átgondolva a Párizsban eltöltött első néhány évet, arra a megállapításra jut, hogy bár anyagilag boldogul, tizenöt évet lépett vissza szakmai pályáján, és így nem fog tudni gyökeret verni egy országban, ahol minden nap újra kell kezdenie a harcot. Két éve hordja a zsebében J. Moran londoni tipográfus-reklámszakember ajánlólevelét, Maximilien Voxnak

7 címezve. Egy nap újból kezébe kerül, és meglátogatja Voxot néhány, még Budapesten készített rajzával. Ez a találkozás meghatározó fordulatot jelent Gábor Pál szakmai orientációjában. Szándéka nem is az, hogy megbízást kérjen Voxtól - hiszen abból mindig több van, mint amit el akarna végezni -, hanem a minden hónap első keddjén, a Procope-ban zajló gyűlésekről szeretne beszélni vele. Egyedül érzi magát Párizsban, barátok, társak nélkül, s habár tagja a grafikusok szakszervezetének,

8 továbbra is szellemi partnereket keres. Vox tárt karokkal fogadja, és felajánlja neki, hogy a Caractère Noël 60 évkönyvben két oldalon publikálja az általa megalkotott magyar Garalde-ot. Meghívja a keddi összejövetelekre is, és elhívja Lurs-ba. így indul Gábor Pál második öntudatra ébredése. A keddi találkozásoknak köszönhetően termékeny szakmai kapcsolatok szövődnek, némelyik barátsággá alakul. Munkái és érdeklődése most a tipográfia, a szövegszerkesztés, lógók tervezése felé fordul, végre elemében érzi magát. A legapróbb megbízás is kiterjedt tanulmányokra inspirálja: minden alkalommal, stílusgyakorlatszerűen 15-20 tervet mutat be. Ez mindig biztos sikerre viszi, meggyőzi ügyfeleit, akikkel gyakran baráti viszonyba keveredik, és rendszeresen újabb munkát bíznak rá. A munka újból magával ragadja, már nem érzi úgy, hogy a megélhetésért robotol. Úgy érzi, újból életre kelt. Az I.C.T.A. (International Center of Typographic Arts) felkérésére elküldi munkáit a Typomundus-ra, és megkapja a két első elismerést eredményeiért a huszadik századi tipográfia fejlesztésének terén.

9 Az American Institute of Graphic Art emblématerveket kér be tőle, amelyeket ki is állítanak New York-ban. A grafikusok szakszervezete meghívja a vezetőségi ülésekre. Többször állít ki a Grand Palais-ban, a S.A.D. (Société des Artistes Décorateurs) grafikai szekciójában, ahol először tagként, aztán vezetőségi tagként, majd első titkárként, végül első elnökhelyettesként fogadják. Közben részt vesz a lursi ülésszakok szervezésében, Excoffon bizottságában.

10 Charles Peignot meghívja, lépjen be az A.TYPI.-ba (Assotiation Typographique Internationale).

11 A tizedik párizsi kongresszus előtt [...] kapja meg a francia állampolgárságot (1967). 1960 és 1970 között újratervezi a CODEC arculatát. Három éven keresztül ő jegyzi az Uginox minden reklámkampányát, dolgozik Jean Derekkel a JPG 65 előkészítésén, aminek során tizennégy Heidelberg-gép nyomtatja Gábor Pál kísérleti munkáit. Bíztatják, hogy tervezze újra a fogyasztók lapja, a Libre Service Actualités layout-ját. Tervét elfogadják, de valóban ez a legjobb pályamunka? Gábor ekkori törekvése az, hogy az elsők közt legyen azok közül, akik a legaktuálisabb vizuális elemeket használják. Néhány évvel azelőtt, hogy a Pop Art átszeli az óceánt, megrajzolja az Uginox-kereket, majd épp oly gyorsan el is hagyja, sohasem csinálja kétszer ugyanazt a dolgot. Munkája során az ügyfél által elképzelteket igyekszik megvalósítani, nem elemzi a munkafolyamat egyes lépéseit, nem épít szisztematikusan egyetlen publikációs vagy kiállítási anyagot. Gábor Pál nagyon komolyan veszi közvetítői szerepét. A grafikai nyelv önmagában nem cél. Minden terméknek, minden ügyfélnek joga van egy specifikusan rá adaptált és logikus nyelvezetre, amely összetéveszthetetlenül azonosítható vele. Különösen a tördelésnél, az oldalak tervezésénél válik ez munkája legfőbb alapelvévé. Tudja, hogy nincs egyedül, mások is ebbe az irányba fejlődnek. Tisztában van vele, hogy a logikus elemzés és következetes végrehajtás biztosítja a tervező számára, hogy kifejezhesse saját személyiségét és a termék lényegét is. Ebben az időben az amerikai kollégák által használatos tipográfiát másolják az európai tervezők, anélkül, hogy számolnának a nyelvi és