Bakos Katalin szerk.: Szivárvány Áruház és Nagyvilág, Káldor László (1905–1963) és Gábor Pál (1913–1992) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/4)

„Párhuzamos életrajzok:" Káldor László és Gábor Pál, két magyar reklámgrafikus 1933-1963

„Párhuzamos életrajzok:" Káldor László és Gábor Pál, két magyar reklámgrafikus 1933-1963 Pályakezdés. A harmincas évek Sem Káldor László, sem Gábor Pál nem járt végig egy hivatalos iskolát sem, mégis elmondhatjuk, hogy voltak irányadó, nagy mestereik. Mindketten tanultak Kaesz Gyula belsőépítész és bútortervező keze alatt. Káldor László az Iparművészeti Iskolában volt tanítványa két évig, amiről Kaesz egy 1926-ban írt igazoló és ajánló levele tanúskodik.

1 Gábor Pál az 1931-ben alapított „Atelier művészeti tervező és műhelyiskola" egyik első növendéke volt, ahol Kaesz szintén belsőépítészetet és bútortervezést tanított, s mellette olyan kiváló művészek oktattak, mint az ugyanezeket a tárgyakat és építészetet tanító Kozma Lajos továbbá Végh Gusztáv, a tervezőgrafika és Kner Albert, a tipográfia szaktanára.

2 A két művész önálló pályájára vonatkozó első kézzelfogható források a tervezői tevékenységüket közzétevő sajtóhirdetések. Gábor Pál a Rekláméletben 1934-ben

3

, Káldor László ugyanebben a folyóiratban 1936-ban közölt hirdetést

4

. Figyelemre méltó tény, hogy Káldor Nemes György grafikussal dolgozott. Ez az együttműködés Káldor munkásságát egy másik, az Atelier-nél hamarabb induló tervezőgrafikai magániskolának, a Bortnyik Sándor vezette „Műhely"-nek

5 a szemléletével kapcsolja össze. Nemes György ugyanis Bortnyik egyik legtehetségesebb tanítványának számított. A „Műhely" és az „Atelier" is jóval korszerűbb művészetpedagógiai és tervezési módszert követett, mint a hivatalos oktatás intézménye, a meglehetősen konzervatív Iparművészeti Iskola, sa helyi körülményeknek megfelelően részben adaptálta a németországi Bauhaus irányvonalát.

6 A hirdetések helye jelzésszerűnek tekinthető abból a szempontból, milyen irányba indult el a két művész, és ez az eredeti orientálódás következetes folytatását mutatja. Hiszen a Reklámélet 1928-tól kezdve a korszerű reklám módszereinek ismertetése mellett a modern képzőművészet eredményeit kamatoztató, igényes funkcionalista grafikai tervezés orgánuma volt. A kettejük közül nyolc évvel idősebb Káldor a Rekláméletben megjelent hirdetésnél már majdnem tíz évvel korábban dolgozott. Gróf József és Faragó Sándor bútorgyártó cégénél helyezkedett el, valószínűleg az Iparművészeti Iskolában eltöltött két év után. Feltételezhető, hogy ezért volt szüksége - diploma híján - Kaesz említett igazoló levelére. Tudjuk, hogy megjárta Párizst, de 1936-ig, azaz 31 éves koráig nem követhető nyomon pontosan alkotói útja. Hagyatékában fennmaradt egy intarziás fiókos szekrény tervrajza (kat.sz.: K. V. 1.), amely jellegzetes darabja a Gróf József-féle, a történeti stílusokat enyhén modernizáló bútorstílusnak.

7 Három, egyszerű mértani formákból álló, mégis elegáns, az art deco jegyében készült dobozterve (kat.sz.: K. V. 2.) valószínűleg későbbi, bár a datálás támpontja egyedül a hátoldalon szereplő címke a Nemessel közös hirdetésben megadott Damjanich utcai címmel, első műterme helyszínével. Megtalálható a Káldor-hagyatékban egy másik korai mű is, amely azonban társtalanul, magyarázat nélkül áll. Ez egy temperarajz és fotó kombinációjával készült, számozatlan, jelöletlen, azaz sorrendjében nehezen rekonstruálható kollázssorozat (kat.sz.: K. V. 3., 1., 2. kép). A művész Franciaországban és itthoni barangolásai során készült kisméretű fotói képezik az alapját, melyeknek téglalap formája változatlan, eköré épül az egyes négyszögletű kartonlapokon a mintegy kommmentáló rajz. Az egyiken felismerhető egy fiatalkori önarckép, jellegzetesen expresszív hatást kölcsönző, alsó megvilágítással. A városképek a modern fotóművészet jellegzetes nagy rálátásait, sajátos rövidüléseit alkalmazzák. A vörös és kék színnel rajzolt, a fehér alap negatívját beépítő keretek utazásra, városokra, cégtáblákra, kikötőkre utalnak, vidám hangulatot sugároznak. A fotók stílusa, és maga a montázs-jelleg a konstruktivizmus hatását mutatják. A geometrikus elemek közé azonban asszociatív ábrák vegyülnek, az egész munka alapvonása a személyesség, játékosság és a dekorativitás. A megközelítően négyzet alakú kartonlapok lehetnének akár egy tervezett útinapló-kötet szétszedett lapjai is. Ez az útinapló azonban egy belső, szellemi utat is összefoglal, mindazt, ami a fiatal művészt foglalkoztatja. S e sorba illeszkedik egy olyan grafika is, mely a „A MUNKA" feliratot viseli. A felirat, a montázs karaktere és a felhasznált munkafotók jellege Kassák folyóiratát juttatja eszünkbe. Lehetséges, hogy Káldor inspirációs forrásaihoz Kassáknak és körének tevékenysége is hozzátartozott, bár kapcsolatuknak, együttműködésüknek nincs dokumentuma. Gábor Pál a Rekláméletben közölt hirdetéssel feltehetőleg egy időben, ahogy önéletrajzában írja, „reggel építész, délután grafikus Kende Ferenc és Irsai István tervezőirodájában".

8 A későbbiekben is mindig fontosnak tartotta megemlíteni, hogy a két diszciplína folytonos kölcsönhatásban van munkájában. Már korai tervezőgrafikai munkáin valóban megfigyelhető egy tudatos, a szerkezetet hangsúlyozó komponálásmód, ami későbbi figurális és tisztán tipografikus munkáira is jellemző. Valószínűleg éppen ezzel a szemléletmóddal van összefüggésben érdeklődése a nagy fegyelmet és precizitást követelő tipográfia, a betűtervezés iránt, ami a magyar reklámgrafikának hagyományosan nem erőssége - Gábor pályáján azonban idővel meghatározónak bizonyult. Gábor az Atelier frissen végzett növendékeként elnyerte a Franklin Társulat Tükör című magazinjának címlapjára kiírt pályázatot.

9 A megnyújtott groteszk betűkből (Paul Renner Futura betűtípusa nyomán) rajzolt felirat a konstruktivista tipográfiában kedvelt, diagonális rendszert követi, és harmonikus megoldása a feladatnak: a címlap grafikája egyúttal mindig egy-egy új fotó kerete (kat.sz.: G. 11.1., 9. kép ). A Reklámélet folyóirat számára több címlapot készített, ami mindig kitüntető feladatnak számított a grafikusok között.

10 Ezek a címlapok jól szemléltetik azt a - tervezői gyakorlatot meghatározó korabeli felismerést, hogy a könyv- és folyóiratcímlap voltaképpen kis plakátnak tekinthető. Gábor címlapjai igen különböző megoldásokat képviselnek. A művész a festékszóró pisztoly segítségével transzparens hatással vagy speciális neonfény-effektussal egészíti ki a groteszk betűk alkotta vázat, máskor a fekete-fehér fotó és antikva betűk párosításával egzakt nyomdai jelenetet állít elénk, de van példa színes, dekoratív strandjelenetre is, ami az elő- és hátlapon átfutó képet alkot (kat.sz.: G. II. 2-3., 4„ 5. kép). Egy kiállítás-tervezési pályázaton való sikeres részvétel tette lehetővé anyagilag Gábor számára, hogy megtekintse az 1937-es párizsi világkiállítást. Az utazást további tanulásra használta fel, járt az Académie Grand Chaumiére-be és Victor Vasarely - aki Vásárhelyi Győző néven Bortnyik Sándor „Műhely"-ének növendéke volt Budapesten 1929-1930-ban - stúdiójában a továbbképzés mellett munkát is kapott. Káldor Lászlóhoz hasonlóan tehát Gábor Pál pályáján is fontos szerephez jutott egy volt Bortnyik-növendék. Mindkettőjük indulását a harmincas évekre megerősödő funkcionalizmus határozta meg tehát, egyrészt a konstruktivizmus szigorát a mívesség, az elegancia és az anyaggazdagság hangsúlyozásával enyhítő Kaesz Gyula és Kozma