Bakos Katalin szerk.: Szivárvány Áruház és Nagyvilág, Káldor László (1905–1963) és Gábor Pál (1913–1992) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/4)

„Párhuzamos életrajzok:" Káldor László és Gábor Pál, két magyar reklámgrafikus 1933-1963

lás jegyében megszűnt.

37 A Kamara reklámmal foglalkozó részlegei a propaganda-osztály és a kiállítási főosztály voltak. A Kamara adta ki a Külkereskedelmi Propaganda című, kezdetlegesen sokszorosított periodikát a Magyar Grafikával párhuzamosan, majd annak megszűnése után is. Ez a folyóirat rendszeresen közölt híreket a reklámmal kapcsolatos hazai és külföldi eseményekről és idézett bel- és külföldi szakembereket.

38 Varga István A reklám című, 1960-ban megjelent könyve foglalta össze az ötvenes évek második felében kialakult helyzetet. Az 1950ben érvényre jutó dogmatizmussal szemben ő már leszögezte, hogy a szocializmus körülményei között is szükség van reklámra. A könyv gazdag illusztrációs anyagot és nemzetközi kitekintést tartalmaz. A láthatóan nagy tájékozottsággal és alapos tárgyi ismeretekkel rendelkező közgazdász azonban a tervgazdaság Prokrusztész-ágyába próbálja gyömöszölni a reklámot, az elvek és a valóság között vergődve. A reklám céljának a közönség tényszerű tájékoztatását, az ízlésnevelést és a népgazdasági termelés valamint a tervszerű elosztás elősegítését tekinti. Kis lépésenként következett csak be változás ehhez képest, és csak tíz évvel később született meg az első összefoglaló, amely túllépett a Varga által megfogalmazott alapelveken. Dr. Hoffmann Istvánné és Buzási János 1970-ben megjelent könyve, A reklám birodalmából, az új gazdasági mechanizmus szellemében bírálta az 1960-as kiadvány gondolatmenetét. A szerzőpáros a kereslet támasztásában, tisztán üzleti érdekek szolgálatában látja a reklám célját. Varga Istvánhoz hasonlóan óvnak a túlzásoktól, a hamis hírveréstől és a mesterségesen ösztönzött fogyasztás veszélyéről, a gyors amortizálással járó pazarlástól, még mindig megkülönböztetve a „szocialista és a kapitalista reklámot." Fontos felismerésük, hogy a gyakorlati célokon túl a reklám mint „társadalmi jelenség" a mindennapok lényeges elemévé, a modernitás szinonimájává vált. Az 1950-es években a megrendelő kereskedelmi cég vagy a gyártó vállalat nem közvetlenül állt szemben a grafikussal; a feladat közvetítését, a terv elbírálását és a kivitelezést is a Magyar Hirdető látta el. A művészeknek maguknak is szerepük volt a tervezőgrafikai munkák elosztásában és bírálatában, és mind Káldor, mind Gábor aktívan részt vettek ebben a munkában mint a Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének választmánya által kijelölt zsűrikeret tagok. A zsűrik elnöke cserélődött. 1952-ben a Népművelési Minisztérium hozta létre a bírálatot végző grafikai lektorátust az Állami Hirdető (később Magyar Hirdető) keretében. Káldor 1957-ben volt ennek elnöke.

39 Gábor Pál a Képzőművészeti Alap grafikai lektorátusában töltött be hasonló funkciót.

40 Az 1952-ben létrehozott Képzőművészeti Alapnak ugyanis szintén egyik feladata lett a bírálat. Az 1962-es rendelet a Művészeti Alapról hosszú időre végleges formába öntötte a zsűrik rendjét. A Művészeti Alap bizottságok által végzi a munkaelosztást, a pályázatok elbírálását, a zsűrizést, a tiszteletdíjak megállapítását. E bizottságok résztvevői egy-egy szavazattal a művészek, szaklektorok, megrendelők/beruházók, illetékes párt- és tanácsi szervek képviselői