Bakos Katalin szerk.: Szivárvány Áruház és Nagyvilág, Káldor László (1905–1963) és Gábor Pál (1913–1992) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/4)
„Párhuzamos életrajzok:" Káldor László és Gábor Pál, két magyar reklámgrafikus 1933-1963
tal, mosolygó kínaiakat ábrázoló fotót ültetett át grafikába, de épp azáltal, hogy a grafika megőrzi a fotó fekete-fehérjét, szinte idézőjelbe kerül. A felirat vörös színe teszi egyértelművé a politikai indíttatást. 1955 második felétől a magyar tervezőgrafikusok fontos eseményre készültek, arra az 1956 tavaszán megvalósuló kiállításra, amelyen a szocreál követelményeit megtagadó, saját művészi meggyőződésük diktálta terveket akarták bemutatni. A kiállításon a politikai, társadalmi témák - béke, nemzetközi nőnap és a hivatalosan meghirdetett árvíz-téma - mellett igen sok kulturális és kereskedelmi tárgyú terv szerepelt/1 Ahogy 1948-ban, ekkor is pusztán tervekkel szerepeltek a grafikusok, melyek jó része megvalósulatlan maradt: a művészek kezdeményezését most sem követte változás. Mihályfi Ernő erősen átideologizált, az uralkodó hivatalos politikai álláspontot tükröző kritikája a Művelt Nép-ben jelzi, még nem jött el az idő, mikor a politikai, közéleti témák mellett a plakát visszakaphatja eredeti funkciói közül a kulturális tájékoztatás, még kevésbé a reklámhordozó szerepét. Sőt, a pártirányítás nemcsak a plakát alkalmazásának körét határozza meg, hanem az esztétikai megoldásokba is beavatkozik.De az ötvenes évek közepére kialakuló helyzet összetettségére jellemző, hogy született több, a grafikusok törekvéseit felismerő és támogató kritika is. Sebestyén György a Magyar Nemzet hasábjain egyenesen a plakát „Csipkerózsikaálom"-ból való ébredéséről beszélt. 2 ' Kónya Lajos az Irodalmi Újságban megállapította: „A kiállításon szinte nyoma sincs annak a szentimentális kispolgári giccsnek, amit egyesek »szocialista realizmus« címen követeltek a műfajtól, nem sikertelenül." 2 " Minden pozitív kritika hangsúlyozta a grafikusok tervei és az utcán megjelenő plakátok közötti kiáltó különbséget, és a megrendelők képzetlenségét, előítéleteit hibáztatták a jó tervek elsikkadásában. Ezekben a recenziókban a szerzők Káldor és Gábor egy-egy munkáját minden esetben megemlítik és dicsérik. A kiállítás ígéretét a következő nemzedék grafikusai váltották be, akik 1950 körül végeztek a főiskolán, „slapajkodtak" a régi mesterek mellett az ötvenes évek nagy kiállításain és 1959 körül bontakoztak ki önál-
