Bakos Katalin szerk.: Szivárvány Áruház és Nagyvilág, Káldor László (1905–1963) és Gábor Pál (1913–1992) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/4)

„Párhuzamos életrajzok:" Káldor László és Gábor Pál, két magyar reklámgrafikus 1933-1963

modern felfogás jellemzi. Grafikusként is ezt az image-et ajánlja, mint a kornak megfelelő, hatékony vizuális argumentációt. Minden bizonnyal maga is résztvevője volt az Unió hajóbálnak és a Négy évszak bálnak, melyeknek vidám meghívóját ö tervezte (kat.sz.: K. VII. 31., 32.). Saját életformája - kedvelte a síelést, utazást, társasági életet - hasonló lehetett megrendelőiéhez, ami segítette a megértést és a kapcsolatteremtést. A nyomdákhoz, melyeknek hirdetését, arculatát ó* tervezte, többnyire hosszantartó munkakapcsolat fűzte. Káldor céltudatosan dolgozott tisztán tipografikus eszközökkel, de biztos kézzel nyúlt a fotóhoz, a fotomontázshoz is. A Magyarországon Kassák Lajos, Bortnyik Sándor, Molnár Farkas nevével fémjelzett, valamint a kiváló nyomdászok, tipográfusok mint Kner Albert és Bíró Miklós munkássága révén elterjedt konstruktivista tipográfia eredményei ekkorra már magától értetődő elemeivé váltak a tervezői gyakorlatnak, majd fokozatosan módosuláson mentek át. Megmaradt a nagyvonalú, áttekinthető megformálás, a tudatosan kialakított ritmus és tagolás, a fekete-fehér fotó használata. Változatosabb lett viszont a tipográfia, a betűkompozíció egésze, és a téma határozta meg, hogy groteszk kisbetű, blokkbetű vagy antikva típusok, esetleg rajzolt dekorbetűk vagy ezek kombinációja szerepel. Az embléma-tervezésben a szerkesztést stilizálás váltotta fel, a puritán alapformák dekoratív elemekkel egészültek ki. A harmincas években egyre gyakrabban használták a zsinórírást, amely a személyességet, könnyedséget hangsúlyozza s a szimmetriát megtörő dekoratív, dinamikus elem. Helyét a tipográfiában az is meghatározta, hogy népies jelleget tulajdonítottak neki. Voltaképpen a populáris figurális megoldások tipográfiai megfelelőjének tekinthető. Káldor munkatársának, Nemes Györgynek jutott többek között fontos szerep a folyóírás bevezetésében a könyvcímlapok és a hirdetések eszköztárába. Káldor beolvasztotta munkásságába a funkcionalista elveket és az új tendenciákat is. A Richter Gedeon Gyógyszergyár termékeinek prospektusai (kat.sz.: K. VI. 11., 11. kép) szép példái Káldor munkásságában a konstruktivizmustól örökölt egyszerű síkformák és a vörös-fekete-fehér kolorit oldottabb, játékosabb alkalmazásának. A Tungsram rádiócső és villanykörte árukatalógusainak címlapján dominál a virtuóz feketefehér tárgyfotó és a vörös szín. Szabóságok, ruhaüzletek prospektusain, reklámlapjain érzékletes anyagfotók szerepelnek háttérként. Tudjuk, hogy Káldor maga is fotózott, de egyelőre nem rekonstruálható, hogy mely grafikai munkái készültek saját fénykép nyomán. A hagyatékban megmaradt egy-két nagyméretű faktúra-felvétel, melyek nyersanyagul szolgáltak munkáihoz. A fotó és a funkcionális tipográfia belső, a felülettagolás ritmusából adódó dinamikáját még egy új elem gazdagította ebben a korszakban, ami Káldor egész további pályáján meghatározóvá vált. Ez pedig a történet, a „sztori", az időben lejátszódó olvasás, mely idegen az addig uralkodó, alapjában tárgyilagosságra törekvő, lakonikus közléstől. A reklámgondolatot közvetítő történet több fázisban, az egész kiadványt végiglapozva bontakozik ki. Gyakran indít a grafikus talányos vagy abszurd ábrával, szöveggel, ami csak később nyer értelmet [Mutassa a bizonyítványát!, Rengeteget zabál, semmit sem csinál, Tungsram prospektusok, kat.sz.: K. VI. 15., 16.). Káldornak erőssége a mesélőkedv, a többnyire humoros, csattanós sztori. A harmincas évektől folyamatosan kamatoztatta ezt a módszert a prospektusok mellett a hirdetéstervezésben is. Az említett kisebb ipari cégek, ügynökök, nyomdák számára készült, többnyire fotóval kombinált négyoldalas kártyákban vagy hatoldalas leporellókban is jól érvényesül az