Horváth György szerk.: Historicum, Járatlan utakon, Borsos Mihály fotográfiái az ezeréves Magyarországról (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2001/1)

Tolna megye 1 Grábóc 2 Ozora 3 Simontornya GRABOC Görögkeleti templom és kolostor Magyarország történelme a törökök megjelenése után bogozódott igazán erősen össze a Szerbiáéval — vagy még inkább: a szerbekével, hiszen a legerősebb kapcsot a török nyomása elől észak felé húzódó szerbség magyarországi betelepülése jelentette. A Baranya megyei Grábóc kolostorát is ez az északi irányú népmozgás hozta létre: a dalmáciai szerb Dragovity kolostorból jött szerzetesek emelték itt - még fából — 1580 körül az első ortodox templomot, öt esztendő múltán pedig, a budai pasától nyert kegyes engedelemmel a kőből valót. A kolostornak és a templomnak ez az első élet-korszaka nyolcvankét évig tartott: 1667-ben a törökök feldúlták az eladdig engedelmükkel működött intézményt. Ezt a dúlást negyvennégy üres esztendő követte; csak jóval a törökök kiűzése után, 1711-ben érkeztek új szerzetesek a régiek helyébe. Az ő munkájukból épült föl azután az 1700-as évek közepére a máig álló új templomi784-ben pedig a kolostor. A kolostor és a templom ma egy csinos kőhídon át közelíthető meg. A hídtól nem messze régi kútház áll, odébb a templom és a kolostor — melyben az utolsó férfi szerzetes elhalálozása (1977) óta csak női szerzetesek élnek. Grábóc templomának, mint rendesen, a nyugati oldalon, a homlokzat előtt áll a tornya. A szentély a templom ellenoldalán van, körívesen záródik. A templom belső terének fő motívuma a gazdag díszű kupola melybe fönt lanterna bocsátja be a fényt. A belsőt díszítő freskókat 1785-ben fejezték be mestereik, az ukrán Andrej és a bécsi Franz Florian Hoffmann. Az ikonosztáz korábbi, 1768-ban készítette Vaszile Osztóity szerb festő. A templom mellett egyemeletes kolostorépület áll. Ez 1753-ban épült, 1897-ben átalakították, földszinti szobái boltíves fedésűek. OZORA Szomorú állapotban, félbe-szerbe hagyva néz a világba évek óta Ozorán a vár. A vár A világ pedig tanácstalanul néz vissza rá, nem tudja, mit is kezdhetne vele. Pedig milyen szépen, milyen nagy reményekkel indult a sorsa századokkal ezelőtt! Filippo Scolari - Ozorai Pipo - Zsigmond király firenzei származású kedvenc hadvezére építtette a királytól kapott birtokán, erejét, hatalmát, jó ízlését mutató családi fészekként. És rangos hely maradt későbben is, tulajdonosai mindig megbecsülték. Gondot fordított rá még a török is, a környéket igazgató és vigyázó pasák szállását rendezték be falai között. Sőt, a törökök kiűzése után is maradt még reménye a várkastélynak, hogy rangjához méltó szerepet kap új gazdáitól, az Esterházyaktól. Mindenesetre úgy gondolhatták: ezt a házat is központjaik körébe emelik — hiszen a XVIII. században, a viszonyok konszolidálása után, teljesen rendbe hozatták, barokk stílusban átépítették, megtartva benne néhány gótikus részletet is, elsősorban az udvaron. Aztán mégis másképpen fordultak a dolgok. Ez a vidék túl messzire esett a tradicionális Esterházy-birtokoktól, családtagok nem költöztek bele. Száz év múltán már nemhogy kastély — vármegyei börtön lett a jobb napokat látott hajlék.