Horváth György szerk.: Historicum, Járatlan utakon, Borsos Mihály fotográfiái az ezeréves Magyarországról (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2001/1)

Az andocsi templom az 1600-as évek közepén, még a török hódoltság időszakában vált a jezsuita misszió munkálkodása révén látogatott búcsújáró hellyé. A ferencesek a hódoltság végén vették át a gondozását, tovább növelvén népszerűségét a hívek között.A templom és a Mária-szobor ma is fontos kegyhely: tíz nagy búcsúja van minden esztendőben. Babócsa közepén van egy park. Eredetileg a Somssich kastély angol-parkja volt. BAJBÓCSA Ma az 1958 óta üzemelő termálfürdőt veszi körül és Fürdőpark a neve. Ennek a Török kút parknak az észak-nyugati sarkában kupolával fedett, különös, keleties ajtónyílású épület áll. A népnyelv „Török kút"-ként emlegeti. És valóban az, aminek nevezik: a hódoltság idején épült kútház ez. Eredetileg minden oldalról nyitott volt, s a megmaradthoz hasonló ívű ajtónyílások tagolták. Közülük hármat később befalaztak. Ám az építmény karaktere maradt, mint volt: lapos kupolája, ajtóíve a török építőmesterek keze nyomát őrzi. Csak a régi réz félhold hiányzik a tetejéről. Azt 1945-ben lepusztították róla, a ma látható annak a pótlása. A Török kút körül Babócsán további látnivaló is akad. Legközelebb van hozzá a Somssich-kastély. A szokatlanul nagy, földszintes kastély-épület 75 méteres utcai frontját a II.Világháború végén lerombolták, az oldalszárnyak épségben maradtak. Az út túloldalán a „Prinke" kastély látszik. Ezt a falu másik birtokos családja építtette, 1945 után több évtizeden át iskolaként szolgált, most itt van a helytörténeti múzeum. A „Prinke" kastély mögött az 1790-ben épített templom látható; alatta és körülötte - visszatemetve a föld alá - Babócsa régi földvárának, nemzetségi alapítású Benedek-rendi apátságának, továbbá mezőváros-nagyságú és szerepű földesúri birtokközpontjának maradványai pihennek. Tőlük Barcs felé sétálva/autózva már a falun kívül látható a Basakert: a jó tizennégy hektárnyi vad nárciszmező — mely a helyi hagyomány szerint a hódoltság idején itt állomásoztatott török helyőrség parancsnoki lakának kertjéből szaporodott el és maradt meg századokon át, mostanáig.Virágzása május közepére esik, és minden esztendőben meg is ünneplik azt a babócsaiak. A magyarországi barokk építészet és festészet reprezentatív emlékanyagát hihetetlen bőségben kísérik a kisebb súlyú építmények, világiak és egyháziak egyaránt. Keresni nem szokás őket, kívül esnek a napi turista-rohanások útvonalain, ám ha éppen arra visz bennünket az út, magunk ellen való vétek meg nem állni mellettük. A Somogy megyei Büssü-ben például van egy szépséges kis kápolna. 1764-ben építtette özvegy Gaál Gáborné, született Garamveszeley Kazy Júlia és fia, Antal. A homlokzati toronnyal fölszerelt, keleten félköríves szentéllyel záródó kis egyháznak csak egyetlen boltszakaszból áll a hajója, szentélye is hasonlóképpen kicsiny — ám igényes patrónusai a korszak egyik legjelesebb freskó-festőjét, Dorffmeister Istvánt nyerték meg templomuk kifestésére. És érdemes figyelemmel szemlélni a kápolna berendezését is: a feloszlatott pálos rend pécsi rendházából került ide, nem az Isten háta mögé, hanem a házába, Büssübe ez a barokk templomi bútorzat. Említendő még a kápolnában Nemeskéri Kiss Borbála 1809-ből származó epitáfiuma (halottas emléktáblája). A kápolna előtt Mária-oszlop áll (1800 körül készült), a faluban pedig megkereshető a kápolnát építő özvegy Gaál Gáborné - ugyancsak 1760 táján épült — kúriája. BUSSU Kápolna — DorfFmeisterfreskókkal