Horváth György szerk.: Historicum, Járatlan utakon, Borsos Mihály fotográfiái az ezeréves Magyarországról (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2001/1)
RÁCKEVE Ráckevét eredetileg Szent Ábrahám telké-nek hívták. Csak 1440-ben váltott A gótikus görögkeleti nevet, amikor az Al-Duna vidékéről az ottani Kevi nevezetű város szerb lakói templom felkerekedtek, hogy addig utazzanak föl a folyón, amíg menedékre nem lelnek a törökök elől. A letelepült - rácoknak mondott - szerbek újra-alapított, de a régi nevét megőrző települése nemsokára városi rangot kapott és gyors fejlődésnek indult. Lakói mindvégig itt maradtak, a törökök alatt is folytatva mesterségeiket, s őrizve eredményeiket (nem kis részben a szultántól kapott kiváltságos állapotuk révén: Ráckeve khasz-birtok, azaz a szultán által bírt, csak neki adózó település volt, mely ilyenképp mentesült a török kisurak és helyi adószedők nyomorgatásától). A Keviből jött rácok letelepülésük után nem sokkal templomot építettek maguknak, mégpedig az új haza módija szerintit, gótikus stílusút. Egyházuk ma is áll, a ráckevei Viola utcában föllelhető „szerb porta" udvarának közepén. Mellette az ugyancsak középkori harangtorony, melyet új felső traktussal és toronysisakkal a barokk időkben és stílusban egészítettek ki. Gótikus részletei és félkör-alakú kapuja 1938-ban került elő, amikor a torony tatarozása közben letisztították falairól a rongált állapotú vakolatot. A templom maga 1487-ben épült meg. Oldalkápolnái a XVI. század végén lettek készen. Az egyszerű külsejű templomba szép, reneszánsz kőkeretes kapu vezet be, a déli homlokzaton. Belső terét teljes egészében gótikus csillagboltozat fedi. A falakat és a mennyezetet mindenütt az ortodox kánon szerint fogalmazott freskók borítják. Igen szép a - későbbi, rokokó stílusú — ikonosztáz, melynek képeit Theodorosz Szimo festette, 1770-7l-ben. A templom gazdag berendezése ugyancsak a XVIII. században készült. A külső falak mellé, ortodox szerb szokás szerint számos sírkövet helyeztek a századok során. VÁC Budapest felől jőve Vác felé az úton dübörgő forgalom masszív kőhídon halad át. Barokk híd A közép-pilléres, két-nyílású építmény jól bírja a terhelést. Pedig két és fél-száz a Gombás patakon éves lesz hamarosan: 1753 és 1757 között épült Oracsek Ignác kamarai építész tervei szerint és kivitelezésében. (1948-ban, szerencsére, megerősítették.) Hídfőiben és a közép-pilléreken barokk szobrok sorozata áll, melyek Szent Borbálát, Szent Kamillust, Szent Pétert és Szent Pált, továbbá Venantiust és Taddeus Júdást, valamint a korabeli hidakon nélkülözhetetlen segítő szentet, Nepomuki Szent Jánost ábrázolják. A szobrokat kőből faragták, megrendelőjük Forgách püspök volt, mesterük pedig (a Nepomuki Szent János kivételével) Bechert József, aki a híd elkészültét követő két év alatt végzett munkájával. A híd 1849 tavaszán történelmi jelentőségű helyszín is volt: itt zajlott le április 10.-én a Tavaszi Hadjárat váci csatája, melyet éppen a híd elfoglalásával döntött el Földvári Károly alezredes és csapata. VISEGRÁD Királyok rezidenciájából kincsesházává, kincsesházából török erőddé lett, majd A fellegvár Lipót, a császár és király döntése folytán felrobbantották, s így rommá vált a Duna-kanyar sokfelől látható szép koronája, a visegrádi fellegvár. Mint a legtöbb magyarországi erősségnek, a visegrádi fellegvárnak a története is a tatárjárás utáni időkbe nyúlik vissza: a szerzett keserves tapasztalat, hogy tudniillik a lovas tatár seregnek csak a fallal körülvett erősségek voltak képesek ellenállni arra indította a királyt, hogy mindenkit várak építésére ösztönözzön. A várépítést vállalókat komoly adományokkal is segítette a védművek létrehozásában, s mi több: maga is jó példával járt elől. Méltó párja volt ebben a királyné is, aki a visegrádi hegy ormán kezdete meg saját várának kiépítését. Az új erősségek építésének logikus rendje volt. Legelőször a lakótornyot
