Imre Györgyi szerk.: Miró előtt Dali után, A 20. század katalán mesterei. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/4)

A század közepe

87

Josep Guinovart

El Garrotín. 1998

zékennyé tett felületek között sajátos kapcsolatot teremtő dialógussá alakított. Ilyenformán az expresszió és a gesztus segítségével jelölte ki saját vonatkoztatási pontjait: Joan Mirât, Garcia Lor- cát, a jazzt és a zenei ritmust, amely éppúgy lehetővé teszi az egyazon témára szerkesztett variációkat, mint a festészet.

Annak ellenére, hogy Albert Ráfols-Casamada az úgynevezett Generáció delMig (Középgeneráció) tagja volt, H. Pijuannal, E. Alcoyjal, C. Planell-jel együtt, s hogy művészi pályafutását is az informális nemzedék szokásos módján - az októberi szalonokon való részvétellel, párizsi tanul- mányúttal, a latin-amerikai biennálékon való kiállítással - kezdte, ő mégis nagymértékben pártolta a színek használatát és a festészet hagyományos gyakorlatát. Az alternatív megközelítésekkel foglalkozó korszakában, a fejlődésbe vetett hitének köszönhetően, művészi kutatásaival nagymérték