Imre Györgyi szerk.: Miró előtt Dali után, A 20. század katalán mesterei. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/4)
80 Miró előtt Dali után képeket az experimentális művészetnek 195 1 -ben, a COBRA csoport által Liège-ben szervezett második nemzetközi kiállításán mutatták be. Művei az automatizmus világával való kapcsolatát fejezték ki, s egyéb jelek között szövegeket is tartalmaztak. Miró - Paul Klee és Max Ernst mellett - a COBRA csoport folyóiratában legtöbbször magasztalt festők közé tartozott. A Le Petit COBRA első számában (Brüsszel, 1949) Raymond Queneau méltatta Miró jelvilágát, s a holland festészettel vetette össze azt. Szükségtelen hangsúlyoznunk, milyen nagy befolyással volt Miró a Dau al Séf csoport tagjaira. A csoport és a művész nagy barátja, Joan Prats közös látogatásait Mirónak a barcelonai Passatge del Crediten fenntartott műtermébe élénk színekkel írja le Antoni Tapies a maga Memória Personal\ábar. Miróval és Joan Pratsszal kapcsolatban lenni annyit tett, mint újra visszatérni abba az időbe, amit az ultramodern festészet már elveszített. Példaként lehet idézni Joan Brossa sorait a Dau al Set folyóirat 1 949-es számának, a Galeries Laietanesban tartott kiállítás alkalmával publikált Joan Miró des Ventalls című cikkéből: „Manapság ligetei kifelé domborítják érzéseiket a vizek előtt. A nyájas fejsze suhan a duhaj erdőben. Mindenki elfogyasztotta ételét. (...) Most Miró diadalának lehetünk tanúi, a valóság végtelenül éber, mesteri ábrázolásáénak, a régi ösvények feltartóztathatatlan kiszélesedésének." El Clavell i el Martell (A Szekfű és a Kalapács) című, 1951 -es kötetében Joan Brossa egy olyan költeményét ajánlotta Joan Mirónak, amelyben a festő Femmes, Lunes, Oiseaux (Nők, Holdak, Madarak) című munkájának motívumaival való rezonanciát sugallt: „Nők és madarak a hold alatt alakok a nap előtt csillagmadár és virágos napernyő nők, holdak, csillagok a romok mentén a város szélén lovak a kidőlt fákra vésve barlang a kőbe vájva hatalmas kövek mindkét oldalon kártyázzunk" JOAN JOSEP THARRATS Girona, 1918 Tharrats, akinek apja író és egy kulturális folyóirat igazgatója volt, alapos szépirodalmi képzést kapott, elsősorban béziers-i tartózkodása (1932-34) idején. Emellett képzőművészetet tanult az Escola Massanában. A spanyol polgárháború végetértével Ceután teljesített katonai szolgálatot, ahol teljesen elbűvölte az itt felfedezett keleti kultúra. 1946-ban alkotta első absztrakt munkáit Mondrian és Kandinszkij hatása alatt, és emellett a Pierre Desfontaines által vezetett Francia Intézet kulturális összejöveteleit látogatta. Két évvel később, 1948-ban részt vett a Dau al Set folyóirat megalapításában. 1950-ben tartotta első egyéni kiállítását a barcelonai Jardin Galériában. Az ötvenes évek elején számos kiállításon mutatta be munkáit, és részt vett a Dau al Set csoport több megmozdulásában. Emellett aktívan együttműködött a Club 49-cel, és a nem sokkal korábban, 1951-ben alapított Sa/ó del Jazzszel [Jazz Szalon). Több cikket is írt az ultramodern művészetről, amelyeket a La Revista hét évfolyama tett közzé. A Francia Intézet ösztöndíja lehetővé tette számára, hogy Belgiumba és Hollandiába utazzék, valamint hogy meglátogathassa Picasso vallaurisi műtermét. 1954-ben alkotta első úgynevezett „makulatúráit", amelyeknek technikájában a hagyományost az avantgárddal vegyítette. Az őt kiváltképpen érdeklő számos kulturális esemény közül ő szervezte a 4 Gats kiállítást a barcelonai Sala Parés galériában. Az új technikák feltalálása iránti érdeklődése vezette egy sor jelentős ékszer, zománc- és szobormű létrehozására. Ugyanakkor aktívan részt vett a nemzetközi kiállításokon, mind egyénileg (Stockholm, New York, Lausanne, Zürich, Toronto), mind másokkal közösen (Velencei Bienná- lé, Latin-Amerikai Biennálé). Érdekes művészi tevékenysége mellett J. J. Tharrats sokszínű egyéniségével is kitűnik, minthogy mindig sikeresen művelte egymással párhuzamosan írói, költői, kultúra-szervező, szórakoztató, kiadói és műkritikusi munkásságát.
