Imre Györgyi szerk.: Miró előtt Dali után, A 20. század katalán mesterei. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/4)

64 Miró előtt Dali után Cristófol ezekben az években alkotta legkiválóbb munkáit, s ekkor alapozta meg későbbi mun­kamódszerét, amelyben könnyed egyensúlyban lévő anyagok és tárgyak együtteseit hozta létre, olyan kis szobrokat, amelyekben tárgyakat ragadott ki kontextusukból, hogy ezáltal felfokozza ritmi­kus és volumetrikus minőségeiket. Ez az akció olyan fogalmi ugrást jelentett, amely már előrevetítet­te elkövetkező munkásságát. A háború és a száműzetés után hazatérő művész 1957-ig visszavonultan élt. Ekkor kezdett nonfiguratív műveket létrehozni Lassított mozgások című sorozatával. Cristöfol ezalatt egyre gyakrabban mutatta be munkáit különféle kiállításokon: 1950-ben Barce­lonában, a III. Októberi Szalonon, 1951-től kezdve az egymást követő latin-amerikai biennálékon, s 1952-ben a Cercle Maillolban. Ez utóbbi intézmény tette lehetővé számára, hogy Párizsba utaz­zék tanulmányútra. Ezeken a kiállításokon figuratív munkákat mutatott be, nyugodt vidéki fejtanulmá­nyokat, és nem az objekt-világának megszokott darabjait. Tizenhét kísérletezés nélkül eltöltött év túl sok ahhoz, hogy egy művész megőrizhesse a modern­ség nyelvét. 1 957-től kezdve ezért Cristöfol visszatért a kísérletezéshez. A stabilitás és az új utakat kereső lleidai kultúrális környezet intenzívebb és innovatívabb magatartásra ösztönözték a szobrászt. 1 957 és 1 967 között Cristöfol új sorozatokat hozott létre, amelyeket rendszeresen ki is állított: a Ralentis (Lassított mozgások), a Planimetries (Planimetriák), a Volumetries (Volumetriák), a Helyzetek, az Elrendezések, a Ritmusok és a Kiterjedt tömegek címűeket. Az 1957-58-ban alkotott Ralentis sorozat ismét objekt-kompozíciókra épül, s fontos hozzájáru­lást jelent a jelenkori szobrászathoz. Ha Calder a felfüggesztett vagy kiegyensúlyozott, és mozgás generálására képes szobrászat megteremtője, ha Angel Ferrant objektjeivel jut el ide, úgy Cristöfol a maga Lassított mozgásában a folyamatos mozgás lehetőségét vizsgálja: művei olyan folytonos akcióban vannak, amely sajátos emocionális státusszal ruházza fel a kinetikus művészetet megelő- legző formákat. A „lassított mozgások" Cristöfol saját találmányai: ezekben esernyőbordák, rugók és parafa ele­mek révén állít elő csillagképszerű konstellációkat. 1958-ban Cristöfol Planimetries címmel olyan sorozatot alkotott, amelyekben síkokat és tömegeket rokonított egymással. A tömegek és ritmusok mellőzésével definiált dimenzionális minőségekre való tö­rekvése hozta létre 1 959-1 960-ban a Volumetries sorozatot: ennek egyes darabjai drótkonstrukciók által keltett lírai és költői hatásokra épülnek. A Volumetriákat követően, a fizikai laboratóriumok hulla­dékanyagainak felhasználásával állította elő a Helyzetek sorozatát. 1 961 és 1 963 között Cristöfolt egyre inkább a vas kezdte érdekelni, elsősorban azok a földmű­velésben meg rozsdásodott vasszerszámok, amelyek ki vannak téve a szél és időjárás viszontagsá­gainak. A művész ezeknek az eszközöknek a használati szimbolikáját megőrizve alkotta meg belő­lük Elemek című sorozatát. Később visszatért a kétdimenziós művészethez, és 1 966-67-ben fémhá­ló-hátterekkel alkotott új ritmusokat és lírai hangulatokat. A fenti sorozatokban bekövetkező megújulás a Vetélkedő elemek és a Forma Consum című so­rozatokkal folytatódott, s a katalán és spanyol avantgárd vezető figurájává tette a művészt. A kritikai újjáértékelést a retrospektív kiállítások és kitüntetések sora követte: a művész elnyerte a Creu de Santjordit (a Szent György-keresztet) és a Képzőművészetek Érdemérmét. Cristöfol ezt követően alkotta meg Alfa-Omega-Alfa sorozatát, amely idealista és szimbolikus világfelfogását tükrözte. Műveit „genezisnek", „együtt-létezésnek" vagy „apokalipszisnek" nevezte. A sorozat az emberiség­hez szóló himnusz, egyszerű esernyőbordákkal illusztrálva: ezek a műtárgyak magas fokú spirituali-

Next

/
Thumbnails
Contents