Imre Györgyi szerk.: Miró előtt Dali után, A 20. század katalán mesterei. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/4)
Az avantgárd 49 Salvador Dali Egy istennő születése. 1960 Másfelől Dali, amióta 1928-ban Lluis Montanyával és Sebastiá Gasch-sal együtt kiadta a Manifest Groco\, amelyben megfogalmazta a dekadens művészettel szembeni álláspontját, a modern irányzatok - többek között a szürrealizmus - katalóniai terjedésének egyik legfőbb szószólójává vált. 1929-ben tizenegy festményét állította ki a párizsi Goemans Galériában; a katalógus bevezetőjét André Breton írta. Ebben az időben mutatták be Luis Bunuel Dalival közösen írt Az anda- lúziai kutya [Un Chien Andalou, 1 928) című filmjét is. A következő évben, a szintén Bunuel és Dali közös forgatókönyve alapján készült filmet, Az aranykort (L'Age d'Or, 1 930) a szürrealista csoport vegyes érzelmekkel fogadta. Dali megújította a csoportot azáltal hogy paranoid és kritikai módszere révén egyfajta új képi identitást teremtett művei számára, és ugyanakkor objekteket illesztett szobraiba. Ezt Je surréalisme au service Ugyanebben az évben publikálta Lluís Montanyával és Sebastiá Gasch-sal együtt a Manifest Grocot (Sárga Kiáltvány), amelyben erős támadást intéztek a hagyományos művészet ellen. Dali Joan Miró közvetítésével ismerkedett meg Tristan Tzarával és a szürrealisták csoportjával. Néhány hónappal korábban filmet készített Luis Bunuellel Az andalúziai kutya [Un Chien Andalou) címmel. 1929 nyarán Cadaquésben látta vendégül barátait, Goemanst, Luis Bunuelt és René Magritte-ot, és későbbi feleségét, Gálát, aki haláláig kitartott Dali mellett. Az 1 930-as évek elejére már nemzetközi ismertségre tett szert (London, New York). Aranykor (t'Age d'Or) című filmjével folytatta Bunuellel közös próbálkozásait a mozi világával. A spanyol polgárháború elől Párizsba menekült, majd az 1940-es években, a német megszállást követően az Egyesült Államokba, ahol nyolc éven át élt. Itteni munkáit a New York-i Museum of Modern Artban állította ki (1941-42), és dolgozott a balett (Labyrinth 1941; Tristan Fou 1944), a film (Alfred Hitchcock, Spellbound, 1945) és az irodalom (The Secret Life of Salvador Dali, 1942) műfajában is. 1948-ban tért vissza szülőföldjére, ahol új, klasszicizáló korszakot nyitott művészetében; ezt követte az általa „misztikusnak és nukleárisnak” nevezett periódus. 1 960-ra munkásságát már óriási és lankadatlan siker övezte. Fontos retrospektív kiállításokat tartott Tokióban (1964), New Yorkban (1965-66), Rotterdamban (1970), Párizsban (1979), Londonban ( 1980), Madridban, Barcelonában és Figueresben 11 983). Külön múzeum létesült művei számára Clevelandben (1971 - ez 1982-ben St. Petersburgba költözött), illetve Figueresben a Dali Színház-Múzeum (1974).
