Imre Györgyi szerk.: Miró előtt Dali után, A 20. század katalán mesterei. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/4)

22 Miró előtt Dali után foltszerű technikájának előszeretete jól mutatja a grafika elsőrendű szerepét eb­ben a korszakban; ez a munka már sej­tetni engedi, hogy Picasso hamarosan a művészetben is kibontakoztatja saját személyiségét. Picasso ezt a korszakát - amely már az úgynevezett „kék korszakába" vezet át - az Els Quatre Gatsban 1900. feb­ruár 1-jén rendezett kiállításával zárta le, amelyet Carles Casagemas március végi kiállítása követett ugyanitt. A vá­lasztott hely, és az a tény, hogy a bemu­tatott anyag kizárólag grafikákból állt, egységes és világos keretet adtak a ki­állításnak. Míg Ramon Casas a maga kivételes rajzain egy elpuhult Barcelonát állított a néző szeme elé, addig Picasso az Art Nouveau-1 feltámasztó generáci­ót ábrázolta: önmagát, barátait, Pere Romeut, Manuel Pallarést, Cardonát, Sabartést, Ricard Opissót, Joaquim Mirt, Anglada Camarasát. E művek egy része a jelen kiállításon is megtekinthető, nem úgy, mint azok a bikaviadal-ábrázolások, amelyeket Picasso a Párizsból való hazatérését megelőző hónapok­ban készített. A választott modellek és technika annak a barcelonai művészetnek a végkövetkezte­téseit jelentik, amelynek napja a századfordulóval leáldozott. Picasso személyiségére Barcelona határozottan rányomta bélyegét. A helyi művészek Párizs-járó ha­gyományát követve ő is a francia fővárosba ment, hogy tágítsa művészi horizontját; ám mindvégig szo­ros kapcsolatban maradt Barcelonával, már csak azért is, mert családja továbbra is itt élt. Gôsoliban va ló tartózkodása, az Harlequin városának tett 1919-es adománya, a külön terem, amelyet a Katalán Mű­vészet Múzeuma szentelt munkáinak, az Amies de i'Art Nou (az új művészet, azaz Art Nouveau bará­Pablo Picasso Sardana. 1959 majd Párizsban fejleszt ki teljesen. Két másik katalóniai tartózkodása - 1909-ben Horta d'Ebrében és 1910- ben Cadaquésben - is nyomot hagyott művészetén. 1913 tájékán kezdett kollázsokat illeszteni kubista munkáiba, és igen lelkes volt ettől az új technikától, amely lehetővé tette számára, hogy újfajta textúrákat alkalmazzon alkotásaiban. Három évvel később új művészi kihívást jelentett számára, hogy részt vett Szergej Gyagilev Orosz Balettjében, amely 1917-ben nyílt meg Barcelonában, és hosszú időn át működött itt. A színház világával való kapcsolat, és egy itáliai utazás visszatérítették Picassót a figuratív festészethez, s megújították a commedia dell'arle iránti érdeklődését, amelyhez a kubizmussal való kísérletezés párosult. Picasso az 1920-as években különböző utakon összekötte­tésbe került a szürrealizmus­sal is: ennek eredményeként címlapot készített a Minotoure folyóirat számára. Minotauros alakja már korábban is megjelent művein, és a bikaviadallal együtt munkáinak vissza­visszatérő témája lett. Picasso a spanyol polgárháború ( 1936-39) idején a köztársa­ságpártiak oldalán állt: a Köztársaság a Prado igazgatójává nevezte ki. A Guernica városát ért kegyetlen bombatámadás ihlette azt a monumentális murális képét, amelyet 1 937-ben a város tiszteletére készített. Az 1940-es években a kerá­miával kísérletezett, s ez vezette fokozatosan a hul­ladékvas szobrok készítésé­hez, amelyeken az 1 950-es évektől kezdett dolgozni. Pablo Picasso ezután sokféle műfajban dolgozott, változa­tos alapra, anyaggal és technikával készítette mű­veit. Végtelen kreativitás jelle­mezte, és tette őt korunk egyik legnagyobb géniuszává.

Next

/
Thumbnails
Contents