A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1958-1960

Hans Grundig és Lea Grundig kiállítása

az egész német népnek. Rajzai és képei egyre leleplezőbbek lettek, és erőteljes tiltakozása a fokozódó terror ellen kihívta a hatalom haragját. Egyik letartóztatás követte a másikat, és csaknem egy évtizeden át gyötörték különböző börtönökben és koncentrációs táborokban. Lea, többszöri letartóztatás és internálás után, elmenekült Palesztinába, ahol belépett a KP-ba, de a szörnyű megpróbáltatásokért a természetben keresett vigasztalást — nem egyedülálló eset a művészet történetében —, és elragadó lírájú tájképeket festett az újonnan megismert földön. Ám ami ezeket megelőzte, az internáló táborok és gettók életéről készített rajzai, azoknak hátborzongató hitelét az átélés és a művészi színvonal biztosítja. Hans Grundig emberábrázolásának két kimagasló ténye, fejlődésének egy-egy határköve az aggódva figyelő, gyönyörű, kifejező kezekkel festett önarckép 1933-ból és a festőileg még gazdagabb, megkínzott, de talpraállt Önarckép 1946-ból. Mindkettő a pszichológiai ábrázolás remeke. A két önarckép közötti, csaknem másfél évtizednyi érlelődés valóban a pokol tornácán, rajzaiból és festményeiből világos szóval szól hozzánk. Jelkép és valóság összefonódnak műveiben, vagy mint „A fasizmus áldozatainak"című kompozícióján a véres valóság végletességével ábrázol, emlékezve és emlékeztetve. Elmélyült elemzést érdemelne utolsó festménye, az 1954ből való atomlátomás, amelyen a békés élet szépségét fenyegető kataklizmát mutatja fel, figyelmeztetésül. A kép előterében levő asztalon, egy nyitott könyv oldaláról Leonardo legszebb Madonnája az emberi kultúra mellett tesz hitet, mellette szalagra varrt vidám gyerekkesztyűk, hátrább két vázában virágok s legelöl nagy papírlapon a felhívás : „Ächtet die Atombombe !" És a nyitott ablakon túl már egy gyanútlan kisvárosra szakad a tűzáradat, s a virágok üde pirosaiból a lángtenger feketés, violás-vörösévé válnak. A képmotívumok különös szerpentin vonalban követik egymást, és a felhívás fehérjére a robbanás tarajának fehérje felel. Iszonyatos, nagyszerű és korszerű mű, egy, az emberiség sorsáért felelősséget vállalt művész hatalmas kiáltása. 7; LEA GRUNDIG: Kép a „HARC AZ ATOMHALÁL ELLEN" ciklusból Alig ismerünk, vagy kevés hozzá hasonló, nagy skálájú és következetes művészt, olyat, aki egész életét és minden tehetségét fenntartás nélkül a munkásosztály, népe és az egész emberiség felszabadulásának és békéjének szolgálatába állította, aki megismerte az embertelenség minden szörnyűségét, és elmondta roppant erejű művekben — egy emberibb világ megteremtésére. Életműve lezárt, kerek egész, amely kinőtt fáradhatatlan, de már örökre elpihent keze alól, és nagy időkre szóló tanítássá lett. Lea Grundig, a hűséges társ, mint feleség, mint művész, mint elvtárs végigkísérte — az Izraelben töltött évek kivételével — nem mindennapi erejű emberét a fasizmus kálváriájának stációin. Asszonyi érzékenységgel, marxista tudatossággal és imponáló mesterségbeli biztonsággal készítette remek grafikáit. Tusrajzain és rézkarc-sorozatain a proletáranyák és gyerekek minden gyötrelmét megkomponálta, mint egy nagy sors-szimfóniát. De kegyetlenül igazmondóak és vérlázítók azok a ciklusai, amelyek a náci hadigépezetet leplezik le, és a koncentrációs táborok életét mutatják fel. Már e sorozatok címei is sokat mondók : A horogkereszt alatt, Menekülésben, Halál völgye, Soha tôbbç ! és így tovább, s ez utóbbinak valóságereje alig elviselhető. Olyan lapjai, mint a Parancs az parancs, vagy a Hadsereg és a tábornokok Sztálingrádnál az embertelen,^ elraktrit ^rmplditás klasszikus megfogalmazása. A Lengyelország utcáin vagy a Requiem halhatatlan emléket állít az ártatlanul elpusztított millióknak. A felszabadulás után kis késedelemmel visszatért Európába, és követte súlyosan megviselt férjét Drezdába, ahol mindketten főiskolai katedrát nyertek. Hans Grundig egy ismételten kiújuló tbc-vel sok időt töltött szanatóriumokban, de ott sem pihent, nem ismert tétlenséget és megírta és illusztrálta a „Karnevál és hamvazószerda között" című legújabbkori történelmünk egy végtelenül izgalmas fejezetét átfogó önéletrajzi regényét. Lea Grundig most eljött hozzánk, és elhozta kettejük nagy művének jelentős részét, hogy a magyar közönség is megismerhesse és felismerhesse, hogy az igazán nagy művészet mindenkor szolgálat a szocialista humanizmus és a béke ügyéért és harc a barbarizmus ellen. A két vendégművész mindenkor fegyverként használta művészetét az emberiség felemelkedéséért. OeImacher Anna Címlapon : LEA GRUNDIG: TOR/SZÜLÖTT A „Harc az atomhalál ellen" ciklusból 513581 Atiirimriini Ny»ni«ln. )!iifia|>ri>t (K. v. Soproni IWU)