A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1958-1960

Czóbel Béla festőművész kiállítása. Akvarell, grafika és újabb képek

naturalista volt a szó legnemesebb értelmében, de az a legjellemzőbb rá, hogy ragaszkodott a szerkezethez. Ha emberi figurát festett, a csontváz fontosságáról sem feledkezett meg. Szinte konzervatíven ragaszkodott a valósághoz s a hozzá való viszonyát férfias keménységgel fejezte ki. Azok a festők azonban, akiket az ő vonalába szeretnénk ma állítani, szerkezetnélküli kompozíciókat alkotnak, s a kifejezési módjuk majdnem femininül érzelmes. Örülök, hogy ebben a kérdésben megegyezik a véleményünk. Milyen kár, hogy hasonló kérdések tisztázására a nagyközönség előtt nem adódik gyakrabban alkalom. A szakszerű, komoly kritika nagyban megkönnyíthetné a művészet világába vezető utunkat, így azok is, akik vágyat éreznek ahhoz, hogy a művészek közelébe jussanak, bizonytalan tapogatózásra kényszerülnek. Olykor pedig egy-két pontosan fogalmazott mondat világosságot vethet olyan dolgokra is, amik eddig homályban maradtak előttünk. * A csillag fölötti sorokat 17 év előtt írtam s hogy ma újból elolvastam, fenntartás nélkül vállalom jellemzéseimet és megállapításaimat. Czóbel kissé idősebb lett, de lényegében mit sem változott, új képei kissé derűsebb színekben élnek, de félreismerhetetlen rokonai, családi leszármazottjai sok száz elődüknek. Szentendrei műtermében látogattam meg, hogy áttekintsem kiállításra kerülő új anyagát. Festőállványa előtt állt s egy kerekképű, 12