A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1958-1960

Czóbel Béla festőművész kiállítása. Akvarell, grafika és újabb képek

Gondolom magamban, egyáltalában nem lehet véletlen, hogy Czóbel tájai dombosak, növényei húsosak és nedvdúsak. Mindjárt meg is kérdezem: — Milyen érzéssel venne ecsetet a kezébe, ha mondjuk, külső kényszerből olyan sík vidékre kerülne, ahol egyenletes a talaj, hiányzik a fák vertikális vonala s a horizontot nem törik meg a hegyek és dombok hullámai. Felhúzza a vállait és kényszeredetten nevet: — Hogyan festenék azon a tájon? Sehogyan. Én ott nem látok semmit, s amit nem látok, azt nem tudom megfesteni. A szürke, göröngyös föld, az egyhangú gabonatáblák nem érdekelnek, nem mondanak nekem semmit. Az ilyen tájakon Van Gogh pompás képeket tudott festeni, de ugyanott én olyan lennék, mint a néma. Eleve érezném, hogy a hangom nem kap visszhangot, s így minek mondjon ki az ember valamit hangosan. Egyszer jártam Tolna megyében s milyen sivárnak, érdektelennek láttam magam körül mindent. Elfordultam a tájtól és mást festettem. S valóban, áttekintett képeiben nem mond ellent előbb hangoztatott szavainak. Nagybányán, Ferenczy Károly irányítása mellett kezdte el piktúráját. Valószínű, már maga ez a táj s már maga ez a mester, aki minden gyökérszálával benne élt a természetben, sokban meghatározta Czóbel emberi és művészi jellegzetességét. Amit ma képein sajátosan egyéninek látunk, ugyanaz kísérletező munkáiban is felismerhető 5